Sweet Melancholy-Egy Csepp Belőlem...

Játék az UrbanEve-en! -

2011-07-12T06:55:00.000-07:00

Egy fantasztikus játék vette kezdetét az UrbanEve oldalán, ahol a tét nem más, mint egy cukker és hihetetlen hasznos (és drága OO) Stigma ecsetkészlet!!! Illusztráció itt!!! Katt a képre, jelentkezz, és versenyezz te is a nyereményért!!!

Nyár van nyár :P

2010-06-30T08:55:00.000-07:00

Nos, ez is eljött. Vége az érettséginek és ahelyett h tiszta hepi lennék, inkább depi vagyok. Hogy miért? Mert nem szeretek kockulni folyamatosan (miért nem? by Betty) és szeertném KIÉLVEZNI EZT A NYARAT. Hogy mit szeretnék csinálni? Hát, fogalmam sincs, de itthon dögleni biztos nem, mert az olyan...Betty-s :D
Na, akk nézzük csak, írjunk egy what to do listát :)

Mi szeretnék nyáron csinálni
Elmenni strandra-persze nem anyáékkal, az olyan furi lenne, inkább Förbivel :P
Kempingezni menni-mert az olyan xd lehet ::
Hegyekbe menni-cuz i like mountains :P
Barlangfürdőbe menni-mert Betty nagyon megkívántatta velem

Na jó, lehet hogy túl sokat szeretnék, de már 5 éve nem voltam strandon (igen, most sajnálni kell) 7 éve voltam a kedvenc hegyi patakomnál (lehet szegény beszáradt szomorúságában, vagy az is lehet hogy örül neki, hogy nem megyek koszolni a vízét? :O) barlangban még nem voltam vízben (ez most olyan értelmesen hangzott tudom, de nem vagyok retardált XD) ÉS MÉG SOHA NEM VOLTAM KEMPINGEZNI, FŐLEG NEM NYUSZEE-VAL!!!:(((((((((((((((((((
Ilyen jó érvek után asszem ugyanezt előadom anyának :)

I wanna these kawaii ringuussss ^-^

2010-05-17T03:36:00.000-07:00

Sziásztok :)
Jó rég írtam már, de most megpróbálkozok vele egy pöpept hátha nem zsibbad el a kezem :)
Szóval: verseny indul a Sweet Lolita in Debt-en! A nyeremény 10 hiper kawaii gyűrű nyuszi, szívecske, maci, kutya, és még egy rakás forma ^-^ Szóval ha mindig ilyen kis
bigyókra vágytál, próbáld meg!

A feladatok: 5 feladat, 5 pont!

1, Először is írj egy kommentet!
2, Írj egy kis felhívást a blogodba!
3,Tweetelj a versenyről!
5, Postolj facebookon a versenyről!

Ha mindez megvan, akkor már csak győzd kivárni a
sorsolást!Egy próbát megér, nem? :))

Egy csepp

2010-03-15T05:32:00.000-07:00

Timejja-Egy csepp

Egy csepp nem csepp
Mégis úgy éget
A csepp csak csepp marad
Egy aprócska méreg

Annyi fehér hab gomolygott az égen
Nevetve futottunk árnyékuk alatt
Semmitől sem félve
Aztán hirtelen az ég ablaka besötétedett
Szomorúvá varázsolva az addig habos eget

Körülnéztem, s te eltűntél ahogy a bánat elszállt
Kerestelek, összekuporodtam, úgy fájt
Mintha valami belőlem is eltűnt volna
Feküdtem mint koldus földön, megfojtva

S lehullott egy csepp, a mennyből, fenntről
Egy csepp nem csepp, fuldoklom, levegőt!
Bőröm szívta a hulló felleget
Mely síratta arcomon a könnycseppet...

Nem könnyezem, csak az ég sirdogál
Mondogattam, mert az igazság fáj
Oly jó lett volna felállni, elfutni
Keresni, kutatni halálomig

De testem nem mozdult...
Csak itta s ontotta a bánat cseppjeit
Szívem helyén törött tőr fordult
Éreztem. Testem a sötét befedi.

De egy csepp nem csepp...
A menny ismét kivirult
Szivárvánnyal játszott
Arca a kacajtól kipirult

De halott az a föld
Melyet könny nem locsol
Hiába a színes világ
Ha nincs az a csepp
Ki szívet porol...

Én körmös? Inkább művész...:)

2010-01-30T03:55:00.000-08:00

Mostanában beteges vágyaimat (az alkotóműveszetre céloz) körmeimen élem ki, amely szerintem annyira nem is meglepő egy körömhercegnőtől xD
Na, de nem egózok, csak mutiznék egy új fotosútot legújabb munkámról, ami szerintem elég jó lett (gyönyörű, pazar, mondd már ki...) Komikat kérek! És a kutyát meg a malackát nem azért fogom, h láccanak a méretek (h mekkora bazihosszú a körmöm) hanem mert olyan szép párost alkottak így együtt, muszáj volt xD

Lady Gaga-Love Game

2010-01-26T11:49:00.000-08:00

Nevezzetek hazaárulónak, én nem érzem annak magam xD
Végre egy nem japán dalt éneklek, amit szeretek is, szóval ez teljesítmény a köbön. Véleményeket kérek! Köszii!!!

Mandula gondok :S

2010-01-20T10:26:00.000-08:00

Mostanában nincs minden rendben, sőt. Nagyon beteg vagyok. A manduláimmal mondig volt több-kevesebb baj, de most nagyon úgy tűnik végleg beadták a kulcsot. Pár napja mindkettő akkorára duzzadt, hogy már majdnem összeérnek. Tehát bármikor megfojthat. Aztán nagyon fájnak, plusz ott a magas lázam, ami már csak hal a tortán. Ma majdnem feldobtam a pacskert (csak ájulásról van szó, nyugi még nem haldoklom) aztán dokinál voltam, aki azt mondta, erre nem számított (szegény 500w-al volt sokkolva) majd vért csapolt, és kiírt egy rakat gyóccert. Amik elég hatásosak. Legalábbis eddig annak tűnnek. De majd eldől. Ha nem írok több bejegyzést, nem voltak azok xD
Képeket nem tennék fel, mert szerintem senki nem kíváncsi a horrorisztikus torkomra, meg nem is akarom naon ijesztgetni a népet. xD
Remélem, hogy minél hamarabb meggyógyulok, mert ez olyan mint egy rémálom. Rég voltam ilyen beteg. És nem jó betegnek lenni. De szerintem ezzel nem mondtam újat...

Szalagavcsiii<3

2009-11-10T06:41:00.000-08:00

Igen, drága emberek, ez is megvolt...
Őszinte leszek: egyáltalán nem volt nagy szám. Ha jobban belegondolok, féltem már jobban is, itt csak arról volt szó, hogy max. olyanok látják a lebőgésedet, akik fontosak neked. Mondjuk, ez ezerszer rosszabb is...
Kezdjük azzal, hogy kemény 4 embert hívtam meg, ezek közül 3 családtag xD
Na, részletezzük is: jött anya, fater, Bettusz, meg a Szívem (nem, az igazi szervem nem tud járni xD)
Érdekes helyzet volt, márcsak azért is, mert nemcsak táncoltam, de még verset is mondtam, és az idő ugye...szoros volt. Nagyon szoros...
De kezdjük a legelején: a szalagtűzés nagyon spéci volt: Transformers-Arrive at the Earth. Halálkomoly. Ez volt a tűzőzenénk. Igen, tudom, hogy az osztályom nem komplett. De én se voltam az, amikor erre szavaztam xD
Kb. 3 kamera vette csak azt az egy pillanatot, amikor tűzték a szalagot, közben meg senki nem látta, de az oszival még beszélni is volt időnk.
-Jajj, beleakadt a hajadba, nemtudom feltűzni.
-Jajj, elnézést, arrébb seprem.
Hát, igen, érdekes párbeszéd...Végül sikerült feltűzni LOL
Angi szívem ahelyett, hogy visszajött volna a helyére, elindult egy másik irányba, mi meg utána, és úgy nyerítettünk, mint valami lovak. Hát, igen, kérem, a komolyság, az érettség...:D
Még az avcsi alatt készült rólunk egy rakat kép, már kezdett olyan "mindenkivel külön-külön" fílingem lenni, mert boldog-boldogtalannal fényképezkedtünk (hú, mennyibe fog ez nekünk kerülni...) Még oda is beálltunk, ahol igazából marhára nem volt helyünk, de "eccer élünk alapon" mér is ne...LOL
Aztán jött a vers...Amit mondtam...Mivel Heniék előttem mondták, ezért addig én kinnt dekkoltam a mikrofon előtt, igazgattam, meg minden, mert halálra untam a fejem. Aztán végre rám került a sor. Na, végre!!! (szereti a gyerek a középpontot, de ez fordítva nem igaz xD)
Szerintem szépen sikerült, sokan tapsikoltak, meg minden, szal hajrá, (L)LilGaras(L)!
A verstől annyira nem is féltem, mivel egész gyerekkoromat színpadon töltöttem, hozzászoktam már. De a tánc...
Úgy képzeljétek el, hogy kb. 5 perc állt azok rendelkezésére akik verset mondtak, sőt még annyi se, hogy átvedledjenek a táncruhába, ami állt:
-egy ruhából
-egy pár cipőből
-egy pár kesztyűből
és eltaláltátok, a kesztyűvel meggyűlt a bajunk, ezért is nem bántunk vele kesztíűs kézzel. Ezt muszáj volt elsütnöm xD
Ezek után, a cipő, meg a kesztyűt már a folyosón sikeredett magunka öltenünk, aztán amikor bejelentettek, jöhetett a szaladgálás a színpadon hatalmas "hol vannak a kurva székek" kiabálásokkal, amik valszeg a nézőtérre is lehallatszódtak, de hátha nem.
Ezek után a hab a tortán az volt, hogy nagyon jó volt a tánc, próbáltam érzésből nyomni az egészet, ennek ellenére itt volt eddig a legtöbb bakim: véletlenül rossz irányba indultam a szék körül, de úgy csináltam, mintha ez tök természetes volna, így nem lett semmi problem. Aztán a széken túl felcsúszott a lábam, és egy helyett kettő lebegett a légtérben. Na, erre is csak én vagyok képes...XD A legutolsó meg igazi élmény volt: a cipőm sarka beleakadt a ruhába, aminek a hátsó része totál lecsúszott, így kilátszott a fehér cicifixem, de nem igazgattam, mert az télleg gáz lett volna. Szal, próbáltam minden helyzetet megoldani, de majd a dívídíről kiderül az igazság.
Utána a vég volt hátra, meg az éneklés, amit én végigröhögtem, Angi végigsírt, a végén meg mi vigasztaltuk. Este buli volt, zabáltunk, meg ilyenek, fincsi volt a kaja, csak azt sajnáltam, hogy a pezsgőtől meg a tortától rosszul lettem, de mindent egybevéve jó volt, az emberkék is normálisak voltak egyszer az életükben. És fincsi volt a jércemell sali...xD
Pillanat pikcsörök-az igazság...

Marival meg Henuval

Hehe, itt épp középpontban vagyok...xD

Itt meg legszélen...:(

Hmm, végre egy igazi csoportkép

És legutoljára maradt az év vigyora by Timejja!
Még a rágóm is láccik ettől a 100 wattos mosolytól! Csíííz!!! xDxD
Majd még jövök több pikszel, csak most már matekra kell mennem! Az összes itt látható fotót a világ legjobb Oszija és angoltanárnője, Zsuzsikám készítette, akit nagyon nagyon szeretek és nagyon hálás vagyok mindenért, amit eddig értem tett! És köszönöm a fotókat! :)

Betegen, de előre :)

2009-10-22T13:32:00.001-07:00

No, kérem szépen, alaposan szívok mostanában. Betegségből esek betegségbe (persze ugyanabba, csak egyre jobban) mialatt itt a szalagavató. Hát, igen. Mindig jó az időzítés...
Hétfőn és kedden 12-től 5-ig próbáltunk a művházban, ahol kurva hideg volt, és ennek köszönhetően fagyott csukává cseppnyi légcsövecském is. Köszönöm, művház!
A táncunkat meg alig gyakoroltuk, mert mindenki próbált, csak mi nem. Ja, bocsi, de: 2-szer, míg a többiek 4-szer, 5-ször. Egyébként showtánc lesz, a Moulin Rouge-os Lady Marmalade, ahogy a fiúk hívják a "kichi kichi" xd. Nagyon szexi, olyan beindító, meg vad, meg minden...Wow...
Csak tényleg az a baj, hogy még egyszerre nagyon nem megy. De ha nem gyakoroljuk nem is fog. Hát, erről van szó, emberek.
Szorítsatok, hogy meggyógyuljak!

Timejja-Javított kiadás xD

2009-10-13T07:22:00.000-07:00

Hát, jó rég írtam már, de történt pár dolgocska az életemben. Sok jó-és sok rossz. Mint minden ember életében. Ilyenkor mindig átértékelem az életem, mi az, amit rosszul csinálok és van e egyáltalán, amit jól :D
Mostanában például gyakran elmélkedtem a Csillag születiken. Nem mondom, kemény volt végignézni az első adást, már csak azért is, mert láttam olyan embereket, akik nagyon nem érdemelték volna meg, hogy bekerüljenek, de na, a fő cél magyarországon úgy tűnik valóban a szórakoztató egyéniégek keresése, nem pedig a tehetségeseké. És ezt most nem rossz szájízzel mondom, mert egyszer olvastam, hogy Ördög Nóri, a műsorvezető azt mondta, az igazi tehetség utat tör magának. És talán van is benne valami. Talán valamilyen oknál fogva nem kerültem be, talán az a végzetem, hogy majd valami mással, vagy máshol tudjam megszerettetni magam az emberekkel. Talán...Persze, ezek csak üres találgatások, de talán mégis...
Tavaly szeptemberben kezdődött az egész. Egy nap, amikor eszembe jutott, hogy megpróbálhatnék neten érvényesülni a hangommal. Így visszanézve, akkor még nagyon fejletlen volt a hangom, és hibát-hibára halmoztam. De ahogy a nyelveknél mondják: mindegy, ha hülyeséget is, de beszélj! én úgy voltam az énekléssel. Csak gyakoroltam, egyre gyakoroltam és úgy érzem, ennek most már látszik is a gyümölcse, mert rengeteget fejlődtem. Erősebb lett a hangom, és rájöttem, hogy a szép hang nem azt jelenti, hogy ordítanod kell, mert a csöndes dallam sok esetben százszor szebb, mint a túlreagált ütemek. Hát, sok minden lejött. És soka csiszolódtam. De még most is érzem a hiányosságokat, a hibákat, jobban mondva, amiket ki kell küszöbölni. Az egyik ilyen a remegés. Néha, észre sem veszem és rezeg a hangom, ami nem minden dalnál szép. A másik pedig a túl magas hangok, amiket még igen, bevallom őszintén, nem mindig tudok kivinni. De tudom, hogy kell legyen folytatás, ezért próbálkozom, a legvégsőkig. Sikerülnie kell! És effelől ez a kudarc nem tud eltántorítani. Nemrég pedig döntöttem: eddig nem mertem feltenni netre az általam írt dalokat, viszont hamarosan készüljetek, mert egy dalt, amihez már készül az instrumental felteszek majd, és nagyon kíváncsi leszek a véleményetekre! Persze, dalszöveggel együtt ^-^
Adig is puszi, és íme, legújabb szerzeményem, ami nem tökéletes, de az enyém xD
Ayumi Hamasaki-July 1st (imádom ezt a dalt!)

Mert szakítani fáj

2009-09-22T07:15:00.000-07:00

Figyelem!
Az alábbi cikket augusztus 22-én kezdtem el írni, röviddel egy esemény után, amin ma már túl vagyok, viszont ez a kis esszé szerintem részletesen leír minden egyes szakítás utáni tünetet, és elvezet a megoldáshoz. Remélem segít valamit a tapasztalatom :)

Szerinted minden szakítás fáj? Vagy csak néhány? Miért van, hogy van, amelyiket meg sem érzed, míg egy másik egy világot zúz össze benned?

Bár szinte észre sem vesszük, de az élet tele van szakításokkal. Szakítunk a hagyományokkal, amikor házasság előtt szexelünk, szakítunk az ovival amikor első nap suliba megyünk, szakítunk ballagva rengeteg baráttól, akik addig minden percünket kitöltötték és hirtelen mégis VÉGE lesz mindennek. Mert az élet tele van szakításokkal, csak ki hogy éli meg...

Azonban az ember furcsa egy élőlény, hisz általában az efféle szakítások, elkülönülések olyan könnyedén mennek: új suli, új élet, új barátok, új minden. És annyira lefoglal minket a sok új, hogy a kezdeti átvészelt szomorúság után minden ismét szép lesz és a nap is újra felkel.

De van a szakításnak egy másik formája. Egy, az előzőektől nagyon különböző. Amikor emberrel szakítunk. De mit is jelent maga a fogalom?

Amikor barátokkal megszakítjuk a kapcsolatot, az is egyfajta szakításnak tudható be, de akkor miért van az, hogy a szerelmi szakítások a legfájóbbak? Megmondom. Mert szeretet és szerelem közt hatalmas határ húzódik. Szeretem a húgom, szeretem anyukámat, szeretem a barátnőmet. És szeretem a pasimat-de másképp. Mert, míg a barátnőd és a családod valószínüleg mindig ott van veled, addig nagyon is jól tudod, hogy egy párkapcsolat paklijában mindig ott a szakítás lap. És ha te vagy esetleg az a mocsok azt húzza, akkor vége. GAME OVER-Márió nyelven. És itt érvényesül igazán csak az a sokat emlegetett SZERETLEK szó, ami talán akkor már csak egy üresen álldogálló befőttesüveg, aminek azelőtt volt számodra tartalma, akkor viszont már semmi...

A szakításokat azonban nemcsak embere válogatja, hanem attól is nagyon függ, mit érzett a pár két tagja VALÓJÁBAN. Mert ha igazán szerették a másikat, akkor még ott az eshetőség a káposzta melegítésre, de kérdem én: megéri? Hisz, ha vége lett, csak volt oka. És főleg, rengeteg átvirrasztot éjszaka után megkockáztatod, hogy ismét feldúlja az addigra újra összerakott lelkedet? Amit majd megint szedhetsz össze...

Az érzések nem szivárognak el gáz módjára. Az érzések továbbra is ott lapulnak. Még ha meg is próbálod utálni, azon kapod magad, hogy őt kémleled félszemmel, miközben tudod semmi értelme. És ez fordítva is igaz. De ilyenkor jusson eszedbe (ha miatta lett vége) hogy mit tett, és rögtön megnyugszik a piciny szíved, mert megérzi a gyilkosát...

Most pedig következik egy lista arról, hogy a csajok esetében hogy is zajlik egy ilyen dolog.

1. fázis Mi a franc van most?

A szakítás utáni első hetek a legfurábbak. Talán sírva vészelsz át midne napot, viszont sokkal valószínübb, hogy még bízol. És reménykedsz. Hátha. Hátha folytatódik midnen. Hogy majd megpillant, te megpillantod őt, rájösztök, hogy elcsesztétek, aztán hatalmas ölelések lesznek a dologból és forró csókok. Aztán jön az ébredés, hercegnőm. Amikor rálépsz a reality talajára már minden nagyon más: kiderül, hogy semmit nem akar tőled, hogy nevetgél rajtad, hogy totál hülyének néz. És eddig te nem értetted a dolgokat. Egy álomvlágban éltél, valszeg a belsőd továbbra is hűen ragaszkodott az elmélethez, miszerint jársz valakivel. És akkor jön a szörnyű csalódás vekkere, amely midennt megváltoztat.

2. fázis A hülye szemét

Míg addig minden szavadat leste, hirtelen le se sz*r. Ő már végzett veled. És ezt ilyen nyíltan ki is nyilatkoztatja, ami neked hihetetelen fájdalmat okoz, mégis úgy teszel, mintha marhára nem érdekelne. Közben pedig csurom vízesre sírod esténként a párnádat, vagy csak ülsz a géped előtt és a képeket nézegeted, amelyek még rá emlékeztetnek.

Egészen addig megy ez így, amíg egy reggel arra nem ébredsz, hogy mennyire utálod. Hogy mekkora egy mocsok. Ne ijedj meg, ez egy természetes dolog, jó jel arra, hogy a szervezeted fellázadt a behatoló ellen, aki megpróbálja áttörni a szíved burkát. Vagy nagy valószínűséggel már megtette azt. Amikor meglátod, nem tudod, mi is tetszett benne? Legszívesebben a pofájába röhögnél? Ne tedd. A legjobb érzés majd az lesz, amikor már annyira nem fogsz iránta semmit sem érezni, hogy még utálni sem lesz már kedved. Mert már nem fogod szeretni...

3. fázis Utálok minden pasit

Kapcsolgatod a csatornákat, de mindhiába: az összesnek pont most kell szerelmes filmeket vetítenie. Hát marha jó, nem? Kapcsold ki...
Aztán elkezdesz gondolkodni és rájössz, hogy eddig a srácok mennyit ártottak neked, és hirtelen mindegyiket kivégeznéd egyetlen sortűzzel. Hát, sajnos ez is a része a dolgoknak. A fiúk, akik már eddig is furcsa lényeknek tűntek, most még inkább azok lesznek a szemedben, azzal kiteljesítve a dolgot, hogy most már az "ellenség" is bekerül a repertoárjukba.
4. fázis Kell egy pasi
Aztán a kezdeti UAP (Utáljuk A Pasikat) gyűlések után rádöbbensz, hogy a pasik iránt érzett gyűlület nem a legjobb technika, mert van belőlük elég a földön. Meg amúgy is, "lehet", hogy nem minden pasi disznó (ha már ez a "lehet" beugrik, jó úton haladsz) de az tuti, hogy az exed tagja volt egy GYACS (Gyűlöljük A Csajokat) szektának és már a kezdetektől az volt a terve, hogy elcsábítson, aztán jól gyomron rugdossa a szíved.
Tehát következő cél: kell egy pasi! De, nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, hisz gondolj csak bele: a szíved kb. most olyan sebezhető mint egy eleven sebekkel, kráterekkel teli, bombázott Hold felület. És ahhoz, hogy egy seb begyógyuljon mit is szoktunk csinálni? Biztos nem hipót öntünk rá, és lemeszeljük hanem fertőtlenítjük, bekötözzük és várunk. Várunk, hogy a sebecske gyógyulgasson. Ha lassan, hát lassan. Mert majd úgyis jön egy másik, aki azért szeret majd, aki igazán vagy.De ha most bepasiznál, azt valszeg csak azért tennéd, hogy idegesítsd az exedet, ami lehet meg sem történne. Közben pedig nemcsak magad, de a pasit is tönkretennéd, miközben lehet, ő komolyan gondolná az egészet. És akkor még egy kráteres szívvel több lenne bolygónkon...
5. fázis Valami fáj, idebennt
És itt a félidő. Minden dolog legszörnyűbikke itt csap le rád igazán. Ha eddig még nem fogtad fel a dolgokat, most fogod csak fel igazán. A fejedben pörögnek a gondolatok: amikor megcsókolt, az első együtt töltött esték, a szavak, amelyek akkor olyan valósnak tűntek. És hirtelen lejátszódnak a fejedben ugyanazok a videók, mint mikor még jártatok, csak egy durva, 18 karikás verzióban: a képek áthúzva egy vörös X-el jelezvén, semmi sem volt igaz. Sőt, talán a srác nem is rád gondolt, amikor veled volt, talán szabdulni akart tőled miden egyes pillanatban. És ez nagyon fáj. Szörnyen fáj. Valami, odabennt, ami eddig oylan jó érzés volt, most a legszörnyűbb kínt okozza. Haldokolnak a pillangók...
És hirtelen olyan egyedül és magányosnak érzed magad. És nem karsz beszélni senkivel, mert úgysem értenének meg. Pedig, pont ez az elhatárolódás tesz ilyenkor annyi fiatalt öngyilkossá, holott nem kéne, elég lenne egy-két elejtett szóü, és egy igazi barátnő ilyenkor tudja, mit kell tennie. Az is elég, ha végighallgat. Sőt. Gyakran csak arra lesz szükséged, hogy mindent elmondj, sokszor, sokszor, mert így, ezáltal kibeszéled a fájdalmat is magadból. De ne hallgass!
A mosoly szép dolog. A legszebb az egész emberben. És a nő a világ legkülönlegesebb teremtménye: úgy tud mosolyogni, hogy közben egy összedőlt világ áll körülötte, s sikítana, de nem mer, nem akar, mert fél. Fél, hogy gyengének néznék. Fél, hogy az exe kineveti majd gyengeségét. És fáj neki, hogy míg ő így szenved, addig az ex nagyban nevetgél a spanjaival. Míg ő haldoklik legbelül. És már csak büszkeségből sem mutat semmit. Aztán telik-múlik az idő és észreveszed, hogy az a szörnyű mosoly ráégett az arcodra, s nem hajlandó lejönni onnét. Mindenen mosolyogsz, üres szemű babaként, miközben otthon, a négy fal közt egyre csak sírsz. És nem látod a kiutat. És a legdurvább eset, amikor még otthon sem sírsz, mondván: hö, én erősebb vagyok, mint a Fekete Laci! És egy szép napon összeomlasz lelkileg és idegileg egyaránt. Midne gondolat a kapcsolatról egyszerre tódul a fejedbe és ellepik azt darázs módjára. Pbálsz szabadulni, de nem sikerül. Próbálsz aludni, de egyre csak sírsz. Egy sarokban kötsz ki, vagy a tükör előtt, magad nézed, s közben fel sem ismered régi valód. Hisz, akit most látsz, az csupán egy árny-gondolod te. Pedig az nagyon is te vagy! Az a lány, aki képes kimutatni az érzéseit, és felvállalni azt, hogy csalódott, de tovább tud lépni, egy igazi nő. Mi ilyenkor a teendő? Menj egy üres szobába, sikíts, sikíts, sikíts. Ahogy csak a csövön kifér. És tombolj. Ha pedig a hurrikán lecsendesedett, tégy rendet az arcodon, s próbáld rendezni szíveddel is a tényt, hogy kész, vége van. Ezután még jön pár nap, amelyek talán kritikusnak mondhatóak, de a félidőnél rosszabb már nem lesz. Mert a belső sikolynál nincs rosszabb.
6. fázis Na, de most komolyan kell egy pasi!
Nem, csak úgy érzed. Nem kell neked még semmi.

7. fázis Egy újabb szín az Ember tragédiájából
Az utóbbi időszak tök nyugisan telt? Hát, akkor most ismét jön egy rövidke szakasz, ami újonnan próbálja felszakítani a rohadt erős hansaplastos sebet.
Eddig ugyanis már meg voltál róla győződve, hogy az exed már olyan szinten nem érdekel, hogy akár buborékot is fújhat a seggével, akkor is lesz*rod toronymagasból. Viszont eljön a pillanat, amikor rájössz, mi is volt a szakítás valódi oka. Nem az, amit az a hadnemondjammizé mondott, hanem a valódi. Lehet az csaj, vagy talán már nem szeretett, lehet szinte bármi, a fiúk eszköztára ezen a mocskos téren is kifogyhatatlan. Aztán megint játszódnak a képek a fejedben és hirtelen felülemelkedsz saját magadon, megpillantod a kapcsolatotok "valódiságát" és nagy valószínűséggel már tuti biztos vagy magadban, hogy vége. Rájössz, hogy jobbat érdemelsz, és bár még odafigyelsz rá párszor, vagy többször, már csak ismerősként próbálod szemlélni. Néha ugyan még váltakoznak az érzéseid vele kapcsolatban (pl. egyik pillanatban gyűlölöd, másikban normális akarsz vele lenni)
8.fázis A Végső Állomás
Mihelyst felülemelkedsz a saját szemléleteden, megpillantod, hogy kiért is voltál te úgy oda. Rájössz, hogy vannak dolgok, amik elkezdődnek, ki tudja miért, és ugyanígy be is fejeződnek, a jó kezdés ellenére. Míg olyan kapcsolatok is vannak, amelyek furcsán kezdődnek, és jól folytatódnak. Ha teljesen feldolgoztad az egészet, hidd el, nem leszel megszállottan se pasigyűlölő, se pasifaló, csak úgy éled tovább az életed, aztán hirtelen a semmiből ismét feltűnik majd valaki, akivel talán ezerszer jobb lesz. Csak higyj benne, nekem bevált...:)

Hanabi

2009-09-02T05:27:00.000-07:00

Ma egy új videóval, vagyis inkább dallal jövök, amit még régebben felénekeltem. Kivi vagyok a véleményetekre, írjatok, léci! :) Imádom ezt a dalt :D
Ayumi Hamasaki-Hanabi

Barátság

2009-08-31T00:38:00.001-07:00

Egy szép szó, amivel takarózhatunk. De mit is rejt ez a tömör kis szöveg?
Hát, mindenkinek mást és mást Sajnos ezt szűrtem le eddigi életem során, azt hiszem, nem véletlenül...
Először is kezdjünk egy alap dologgal: milyen kell legyen egy igazi barát? Ismétlem, IGAZI...
Először is: ne titkolózzon folyamatosan, mert az érdekes dolog, ha te elmondod neki a legmocskosabb dolgaidat is, míg ő szépen eltitkol mindent. Titkai minden embernek vannak, de ha semmit nem árulsz el magadról, hogy fognak szeretni?
Másodszor: ne hazudgáljon. Amikor ötödjére próbálkozik be nálad a rohadt hazugságaival, ott már baj van. Mert egy igazi barátnő ezt sosem teszi! Hacsak nem akar teljesen tönkre tenni lelkileg...
Harmadszor: őrizzen. Titkokat. Amiket te elmondtál neki-talán félve, sírva és kétségbeesve, hogy nem mondja el senkinek. Aztán másnap már mindenki tud a sztoriról-persze a csaj egy szépen megspékelt virtuális valóságba helyezett, ami bár kurvára nem tűnik valósnak, mégis mindenki elhiszi neki.
Negyedszer: hallgasson. Néha az ember lányának nem tanácsokra van szüksége és belemagyarázásokba, hanem csupán csendre és arra, hogy valaki végighallgassa. Ha kell 526-jára is, még ha már unja is, de egy IGAZI barátnő semmit nem szól, csak meghallgat és ezzel nyugtatja meg a lelked.
Ötödször: bizalom. Minden alapja. Mert ha nem bízol a másikban, talán képes leszel füllentgetni, amikből hazugságok lesznek. Ha nem bízol, ne mondasz apró titkokat, amik összekötnének titeket. Ha nem bízol, nem vagy biztos a barátnődben és egyúttal magadban sem, ezért a folyamatos rettegés, hogy elárul, arra késztet, hogy te áruld el. És legvégül, ha nem bízol benne, hogy végighallgatja amit mondasz, akkor bele sem kezdesz, így lesz minden még bonyolultabb.
S hogy ezeket most miért írom? Mert életemben rengetegszer csalódtam már. Srácokban, csajokban egyaránt. De ami a legjobban fáj, az mindig az, amikor egy barátnőd száll roingbe ellened, és te nem érted, miért. Amikor képes lenne minden egyes hazugságmorzsát összekavarni csak azért, hogy szomorúnak lásson, mert ő éppen az. Aki nem képes értékelni azokat a hatalmas dolgokat, amiket érte tettél, mert szerinte azok tök természetesek. És aki szó nélkül képes megsebesíteni a lelkedet aztán röhögve továbbállni. Az ilyen midnen, csak nem barátnő. Mert aki más boldogságának nem örül, főleg egy olyan emberén, aki közel áll hozzá, lépéseket tesz ellen, és mocskos húzásokat, az szimplán gonosz és nem érdemel boldogságot.
Hogy én milyen barátnőnek tartom magam? Hülyeség lenne azt mondani, hogy tökéletesnek, mert ez a szó nálam nem létezik, ahogy tökéletes ember sem. Csupán olyannak, aki mindenért képes a barátaiért, aki képes megbocsátani a botlásaikat és akit pont ezért a naivságáért használnak ki a sárba döngetve az egész lelkét. Mert túl sokat adok magamból és teszek másért, de tudjuk az alaptézist: tégy jót másért, és hogy visszafizessen tettedért, megbosszulja...

A körörmhercegnő visszatér!!!VÁÁÁ!!!

2009-08-26T02:13:00.001-07:00

Na, váltsunk vissza a régi kerékvágásba és...ugye, nagy példaképem Miss Hamasaki-mert gyönyörű a hangja, csodálatos dalszövegeket ír (AWESOOOME) és ő is gyönyörű. xD
És van egy mániája: a körmök! Hát, a körmök nekem is a hobbijaim közé tartozik, mert én szinte gyerekként bánok a sajátaimmal. Gyakran kérdezgetik tőlem a népek, hogy de4 szép műköröm! Erre én: ez valódi! Hát, igen művészi körmök xD Mivel Ayu viseli a Körömkirálynő címet, ezért én leszek a Körömhercegnő! XD Viccet félretéve: az "igazi" körmeimmel mostanában annyi baj volt, hogy inkább a "műmegoldás" mellett döntöttem és műkörmöt ragasztottam. Bivalyerős tartás, eddig, nem mondom, de hogy fogom én ezt leszedni? xd...
Meg a gépelés kiscit nehézkes ezért bocsi a félsdkgéperlsétll xD
Néhány pics, amivel bebizonyítom az igazamat HÁHÁ!

Mára ennyit a körmeimről meg rólam is! Hamarosan új dalok! +-+

Az igazság kiderül...MOST!

2009-08-25T03:47:00.000-07:00

Sokan kérdezgettétek mostanában a csetben, hogy mi van aztán, összejött e a dolog és továbbjutottam...A szomorú igazság az, hogy: nem...
Egész idáig vártam a hívásra, ami azóta sem érkezett meg. Ez fáj, de nem keserít el. Eddig az életemben keményen megküzdöttem mindenért: az álmaim nem maguktól valósultak meg, vért izzadtam mindenért. És nem, nem fogok leállni. Soha. Legközelebb ismét megpróbálom, mert úgy érzem nem velem volt a hiba, max a többi jelentkező érdekesebb produkciót adott elő. Bár, szerintem a japán ének is elég extrém dolog, de úgy látszik, ez senkit nem érdekelt. Viszont tisztában vagyok a tehetségemmel és nem hagyom veszni. Tovább folytatom a harcot, és tudom, hogy sokan mellém álltok majd s kitartotok mellettem, míg lesznek olyanok is, akik ne hisznek majd bennem és egy legyintéssel továbbállnak. De bízom benne, hogy ők lesznek kevesebben...
Mert amit én most ettől a válogatástól kaptam, az felért egy továbbjutással: legyőztem a félelmemet és most már ismerem a korlátaimat és tudom, mire vagyok képes!
Tehát, megérte...
Nektek pedig, akik mindvégig szorítottatok értem, köszönöm és remélem, továbbra is mellettem álltok majd, és nem kudarcként fogjátok fel ezt az esetet. Én is igyekszem nem annak felfogni.
Annyit azért ég kérnék tőletek, hogy ne sajnáljatok és a csetbe se írjátok, mennyire sajnáltok, mert nincs értelme. Aminek be kell következni, bekövetkezik. Talán ne most, hanem máskor. Amikor már elég érett leszek rá. És az már nincs olyan messze...
Pussz: Timejja

Timejja Idézetei

2009-08-19T01:20:00.000-07:00

Az alábbi idézetek bölcs Timejjától származnak, vagyis tőlem xD
Nyugodtan felteheted az oldaladra, ha esetleg tetszene valamelyik, csak léci írd mellé a nevemet! Köszi!

1, Amikor sírsz, gondolj arra, hogy senki miatt ne éri meg, ha pedig nevetsz, jusson eszedbe, hogy mások miatt megéri...
2, Hát, nézd, marhára nem érdekel, ki mit gondol rólam, úgyse ismer senki, akkor mit gondolnának?
3, A csalódás totál olyan, mint egy vakcina: miél többet kapsz belőle, annál biztosabb, hogy legközelebb nem leszel beteg...
4, Ha félsz nevetni, mosolyogj. Ha félsz beszélni, hallgass. Ha félsz csalódni, ne szeress...
5, A barát a leghatalmasabb kígyó egész életedben, mely csak létezni fog: előbb magához dédelget, megkóstoltat almájával, majd nyakad köré tekeredik, s saját butaságoddal fojt meg...
6, Ha rám nézel, mit látsz? Az arcomat vagy a lelkemet? Mert a kettő nem ugyanaz...
7, A könny fájdalmasabb egy golyózápornál: a golyó azonnal végez veled, de a könny életben tart, hadd szenvedj még...
8, Amikor gyermeked kimondja: szeretlek, hatalmas öröm tölti el szíved.Amikor kimondja: azt akarom, hogy szeressenek, hatalmas aggodalom. Amikor kimondja: szeretni akarok: hatalmas félelem. Amikor kimondja: szerelmes vagyok: hatalmas boldogság. Amikor kimondja: csalódtam: múltad fájó emlékfoszlányai...
9, Egy nap azt mondtad: ha igazán szeretsz, az enyém leszel. Egy nap azt mondtam: ha igazán szeretsz, tökön rúgod saját magad és lekopsz rólam...
10, Ha tisztességes lányra próbáld ráhúzni az "utcanő" nevet csak kinevet majd, ha tisztességtelenre próbálod, akkor magára húz...

Timejja went to Budapest!!!

2009-08-16T12:22:00.000-07:00

Hehe, bizony drága gyermekeim, végül mégis eljutottam. Muhahahah...

Most pedig egy rövid beszámoló pesti élményeimről, a casting izgalmairól néhány illusztrációval tarkítva :)
Na, ugye, elég korán indult aznap az élet, mivel 9-kor már indultunk is. Akkor még nem annyira izgultam, gondolván "hol van még Pest"...Persze nem ettem semmit, biztos ami biztos alapon...
Az M3-ason mentünk, közben javában Skillet-et, Ayu-t, meg LM.C-t nyomattam, persze pest felé már volt 1-2 gyomor összehúzó pillanat, amikor azt hittem, lenyeltem egy csirkét egészben és az mocorog a torkomban xD
Az út felénél megálltunk egy naccerűnek egyáltalán nem mondható megállónál, ahol a wc...hát kb. életemben oan gusztustalan kócerájt én még nem láttam. Na, legalább megtanultam állva pisilni, most már ez is megy!!!xD

Úton

Közben azon stresszeltem magam, hogy csak indulajanak be a hangszákaim. Mert ennek is van egy sztorija, ami miatt Bettym majdnem meglékelte a fejemet. Előző hét szombaton ugyanis partiztam javában. Hát, marha jól éreztem magam, igazság szerint, ezért egy csomó kedvenc mjuzikot fejből nyomtam, persze 90 decibelen xD Magyarul: ordítottam, ahogy a csövön kifért...Ennek meg is lett a következménye, ugyanis másnap beszélni nem tudtam, úgy berekedtem és iszonyatosan fájtak a hangszálaim (ezt hívják túlerőltetésnek, ez nálam nem az első és olyan érzésem van, hogy nem is az utolsó eset volt, sajnos...)Tehát egész hetes feladat: mission impossible: visszanyerni a teljes hangomat! Akkor még nem tűnt akkor vállalkozásnak, aztán rájöttem, mekkorát is tévedtem...4 napon keresztül ittam a forró mézes-citromos teát, ami szétfele égette a torkomat, de még Betty is literszámra gyártotta nekem, sőt még "gyógyulj-meg szenyát" is készített. Hát nem aranyos? Annyira szeretem. :D
Emellett ezerrel faltam azt a fekete mentolos cukit, aminek a nevét nem mondhatom ki, mert az reklám lenne, plusz hangszálgyulladásra szedtem gyógyszert...Ja, és a nyers tojássárgájáról még nem is esett szó...
Szóval rengeteg mindennel igyekeztem, főleg mikor láttam, hogy ez most elég erős hangtúlerőltetés...(mivel ha vissza is jött a hangom, pár perccel utána visszarekedtem:S)
Mégis, amikor eljött a nagy nap, mint amit elvágtak. Na, ezért az úton még cukiztam...xD
De. Vissza az útra!
Boldogan és vidáman-még messze Pest-től xD
Hát, pesten nagyon érdekes volt a közlekedés...Hogy őszinte legyek...eléggé megijedtem...Az emberek úgy mennek, hogy az horrible, a gyalogosok közül sokan képesek kocsi alá mászni, csakhogy átérjenek a túloldalra, akár piros lámpánál is. Ennek az volt a következménye, hogy majdnem végigment rajtunk a villamos, de az egy másik sztori...:'(
Na, itt már közel Pesthet, láccik rajtam, neeeem? LOL

Viszonylag elég könnyen rátaláltunk a Nagytétényi streetre, viszont nem ez volt a helyzet a Camponával...Meg én amúgy is elég nehéz helyzetben voltam, mivel sajnos nem kaptam meg a tájékoztató lapot, hogy hol is van pontosan az épület, szóval neten tudtam meg pár infót.
Elmentünk a Camponába, végigjártuk az egészet, aztán rádöbbetünk, hogy tuti nem is itt van...Akkor elmentünk a Média épületéhez, ahol a portás kiigazított, és kiderült, hogy mi pont az ellenkező irányba indultunk el xD Hát, marha boldogok voltunk, főleg mert kb. 1 óra maradt, hogy megtaláljuk a helyet...És az idő egyre fogyott...

ÁÁÁ, de semmi baj, mert végül megláttuk az épületet, a Csillag Születik zászlóval és akkor midnenki nagyon hepi lett (kivéve engem, mert én akkor kezdtem ideges lenni)
Megvan az épület! VÁÁÁÁ!!!
Bementünk, és rögtön (azért nem rögtön, mert előtte még paráztam vagy 2 percet:D) a regisztrációs pulthoz mentem. Nagyon kedves volt a regis hölgy, adott lapot, nyilatkozatot és a számos papíromat: 3308. Ez összeadva 11, ami egy mesterszám a számmisztika szerint. Bár szerencsét hozna. xD Na, szóval, ezután lefényképeztek a számommal (mint egy dutyiban) de elég gázul festhettem, mert a smink addig 90%-ban lefolyt rólam, a maradék 10 meg csak le akart folyni, csak nem jött össze neki...
Ebből a ramaty állapotból mentett ki a kitöltés. Na, végre egy nyugis pont, gondoltam, de nem igazán volt az. Annyi volt a kérdés, hogy majd' megfájdult a fejem xD És egy csomó dolgot még le is hagytam, mondjuk, hogy szeretem japánt, bár gondolom ez kiderült, mivel japán dalt énekeltem LOL
Aláírtam a nyilatkozatot is, ami tök furi volt, mert ugye már 18 vagyok MUHAHAHAH
Ehhez is hozzá kell szokni...
Ezután elmentem interjúra, ahol egy nagyon kedves srác és lány ült, ők kérdezgettek a jövőmről, terveimről, miért szeretek énekelni, dalszöveget írni, stb. Nagyon jó volt, mert tök buli volt az egész, mivel angyon aranyosak voltak. Azért nem mindegy, hogy beszélnek veled, szerencsére én nagyon pozitív dolgokat kaptam :D
Persze, csak ezután jött még a neheze...Az emeletre kellett menni, ahol olyan gyönyörű hangokat hallottam, hogy...Mondtam is: nem is volt értelme, hogy eljöttem. Tuti, nem jutok tovább ilyen hangok mellett...:'(
Álltam a sorban és közben egy csomó nagyon kedves emberkével ismerkedtem meg, akik olyan jófejek voltak, hogy el is felejtettem izgulni, sőt, kb. úgy éreztem magam, mint amikor a dokinál várok xD (na, azért nem teljesen) Beszélgettünk, így ment el az idő nagy része. Egyszer előre néztem, erre ki megy be a válogatóterembe? Balázs...Igen, a Balázs-shows Balász, LOL

Tök vicces volt, mert egy csaj, aki a sor elején állt, majdhogynem sikongatni kezdett, hogy "úristen, itt a Balázs" :D
Na, igen :D
Már jó ideje álltunk a sorban, ami annyira nem mozgott, így az egyik szervező átküldött minket a másik terembe, ami húúú...Sokkal nyugisabb hely volt. Egy folyosón álltunk, de tök jó volt, mert kb. 5-en voltunk, nagyon gyorsan haladt előre és Ördög Nóri volt az egyik zsűritag! VÍÍÍÍÍ!
Ennek nagyon örültem, mert ő az egyik kedvenc műsorvezetőm, és annyira már nem is izgultam :D
Aztán egyre csak fogytunk. Az ásványvizet szorongattam és azért imádkoztam, hogy legyen hangom, mert sajnos nem volt lehetőség beéneklésre, max a folyosón, de az meg hogy nézett volna már ki LOL
Végre én kerülte sorra. Bátran mentem előre, és mikor beértem, ott ült Nóri és két pasi, akiket nem ismertem, de olyn aranyosak voltak, mert mindvégig mosolyogtak. Szóval, nagyon kedvesek voltak :D Nóri mondta, hogy ott a mikrofon, álljak a csíkra és énekeljek. Olyan izgi volt, mert ilyen nagy és erős mikrofont még nem fogtam, és olyan HÚÚÚ volt xD
Aztán elkezdtem énekelni. Az első dalra már totál nem emlékszem, hogy hogy énekeltem, mert annyira ösztönből jöt, hogy kikapcsolt az agyam, ezért nem is tudom, hogy jól sikerült-e. Ez volt a saját dalom, ugye. A második Shakira-Underneath Your Clothes-ja volt, mivel Kelly Clarksont lecseréltem technikai okokból. (nem tudtam tökéletesen kivinni a hangokat)
A harmadik pedig Ayumi Hamasaki Dearest-je volt, ami jó hangos lehetett, mert még lennt, Betty-ék is hallották :D
Ezután Nóriék megköszönték, azt mondta: "Köszönjük, Timi, nagyon jó volt'. Az adatlapom odaadtam, hát, most már csak a zsűritől függ...
Ezután lementem, el nem tudjátok képzelni, mennyi energia mocorgott bennem, úgy örültem, meg az adrenalin-szintem is az egeket verdeste :D ÁÁÁ, ezt nem is lehet leírni...
Betty szerint nagyon jól sikerült a Dearestem, mert ő csak azt hallotta, de azt mondtam, nagyon tisztán kiénekeltem. Hát, reméljük...
Azután pedig elindultunk haza...
Egy uccsó kép...
Anyával az autó felé...

22-ig hívják vissza azokat, akik továbbjutottak. Nem tudom, tovább jutok-e vagy sem, de már az is boldoggá tesz, hogy ott lehettem, "cuz its a memorable experience and moment for me".
Azért, szorítsatok!!! :)
Ezt azoknak küldöm, akik szorítottak nekem! <3
És nagyon hálás vagyok a családtagjaimnak, hogy elkísértek, faternak, hogy kivett egy szabinapot miattam és mindazoknak, akik szurkoltak nekem! Köszönöm! Pussz! ^-^

Mi lesz veled, Timejja?

2009-07-29T13:25:00.000-07:00

Mostanság nagyon elkapott a sors kereke, de olyan módon, hogy kezdem úgy érezni, nem én irányítok...
Tegnap csörgött a telefonom: ismeretlen szám volt, fogalmam nem volt, ki lehet az. Felvettem. Aztán egy hang, aki a nevemet kérdezi, majd szavak: RTL Klub, Csillag Születik...Azt sem tudtam mit mondjak! Szinte el voltam varázsolva...Meg kellett erősíteni az adataimat, illetve megtudtam, hogy vihetek instrumentált, valamint hogy a meghallgatásom augusztus 13-án lesz, 14:30-tól. Olyan boldog voltam, hogy azt ki sem tudtam mondani. Egészen a mai napig...
Neten rátaláltam ugyanis, hogy a helyszín nem máshol lesz, mint Budapesten, a Camponában! De hogy fogok én oda eljutni? Apám dolgozik azon a héten-délután, vonattal meg több mint 10000 lenne ez a "kiruccanás". Aztán ott van a faktor, hogy megéri egyáltalán? Továbbjutnék? Ha nem, akkor hiába a pénz, az erő, csak a kudarc nyoma marad? Ha igen, akkor többször is pestre kéne mennem, és azt ki állná? Mert hogy nekünk nincs ennyi pénzünk, ez sajnos a kemény és fájdalmas igazság. Most nem tudom, mitévő legyek. Olyan boldog voltam, és olyan közel álltam az ÁLMOM beteljesítéséhez, mint még eddig sosem. De úgy tűnik, igaza van Bettynek: azok az álmok, amik valóra válnak, nem is voltak igazi álmok...

I Am

2009-07-12T03:03:00.000-07:00

Ma, a legújabb coveremet hoztam, amit imádok! (mármint az eredetijét xD) Ayunak olyan gyönyörűen kijön a hangja, hogy az...elképesztő...Igyekeztem jó tracket alkotni, és bár tudom, hogy sosem leszek olyan jó, mint ő, azért igyekszem és asszem nem is lett olyan rossz, mert eddig 15-en látták, és már 2-en írtak is véleményt :D

Mirrorcle World

2009-07-08T12:52:00.000-07:00

Jujj, de aktív valaki mostanában xD
Ma egy vadiúj felvételt, Ayu Mirrorcle World-jét készítettem el, remélem tetszik :)
Véleményt, léci a csetbe. Köszi, puszi!

Köszönöm! ^-^

2009-07-08T08:47:00.000-07:00

Uh. Ez már a második bejegyzim, ma jól tudom, de olyan jól esik, amit tőletek kapok, hogy na :)
Ismét rábukkantam pár új hozászólásra ugyanis, amiknek nagyon örültem, ezért ki is írom őket :D

evikebaba0104: Mintha Britney énekelné.

kagome28: Uh! Ezt TE énekelted??? Nem tudom lehinni! Wáá! Akkor neked naon jó hangod van! Jelenkezz következő Madonnának!XD

kiwi1995:Nagyon tehetséges vagy:) ne hagyd abba:D mások nagyon sokat adnának azért hogy ilyen hangjuk legyen mint neked, szal csak így tovább:D

insenzitive

2009-07-08T05:59:00.000-07:00

Na, hát, nemrég megkértem Bettymet, hogy úgyis oylan ügyes, fotosoppozoon má nekem egy lemez borítót, és íme az eredmény, Sztem nagyon szép lett (em) xD Persze, a dalok mind léteznek, viszont szigorúan titkosak :) ez pedig, már a második lemezem egyébként LOL)
De a címük elárulja a tartalmukat

Jelentkeztem!!!!

2009-07-03T04:59:00.000-07:00

Woo hoo! Megtörtént!
Ma végre elhatároztam, hogy nem agyalok tovább és jelentkeztem a Csillag Születik műsorába!
Először az adataiamt kellett megadnom, bemutatkozó szöveget írnom, meg a produkciókat. Utána pedig fotót és videót töltöttem fel magamról. Hát, a videó a Timejja Shows Timejja, remélem senki nem fog majd beszólni miatta :)
A produkciók, amiket megjelöltem:
Timejja: What I Want (Doll In The Jail) Saját szerzemény, izgulok is miatta rendesen! :)
Kelly Clarkson: Because Of You
Ayumi Hamasaki: Dearest (egy jó öreg japán dal LOL)
Hogy el is higgyétek, íme egy fotó.

Jajj, nagyon izgulok, hogy mi lesz ezután, mert azt írták, hogy a szerkesztők átnézik a leadott anyagokat. Remélem semmi kivetnivalót nem találnak benne, mert akkor nem jelentkezek xD

Csillag Születik?

2009-06-26T11:54:00.000-07:00

Reményteli lélekkel állok az úton, mely kétfelé mutat

Melyiket válasszam? Az igazat, vagy a hamisat?
Melyben tükröződik lelkem fénye
Az visz majd, az visz, tudom, előre...

Néha magam is meglepődök, de ezt én írtam. És ez komoly.
AZ életem ismét egy fordulóponthoz érkezett: mostanában annyiféle dolog történik velem, amelyekért nagyon hálás vagyok Istennek, a segítőimnek és Dédinek. Érzem, hogy segítenek, fogják a kezem, és mutatják az utat. Viszont most egy olyan út elé érkeztem, ami talán megváltoztatja az életem...Vagy nem...
5 éves voltam, amikor a tükör előtt kijelentettem: énekesnő leszek. Talán csupán a gyermekség mondatta ezt velem, mégis, tudtam, hogy ez nem az. Ezt valahogy érzi az ember. Mintha kiskoromtól kezdve tudatosan készültem volna arra, hogy majd egyszer, a távoli jövőben ezen szakma talaját tapossam, örömmel a szívemben. Mert nekem minden pillanat öröm volt, amit színpadon tölthettem...
14 voltam, amikor elkezdett kialakulni az igazi hangom, ebben hatalmas szerepet játszott persze az énekkar is, a magyar népdalok. És a fellépéseim is csak megerősítették a vágyam. A színpadon voltam csak igazán elememben. Azonban volt egy dolog, ami mindenképpen próbált akadályozni. Őt hívják Önbizalomhiánynak. Mit mondhatnék, rengeteg tini küzd ezzel a csudaklassz népbetegséggel, ami úgy szívja az ember vérét, mint Alucard táplálkozáskor. xD
Nemrég, erre a problémámra is megtaláltam a gyógyírt. És talán sosem lesz mindkét szemem egyforma, talán sosem leszek szépségkirálynő, de attól még egy olyan ember maradok, akit nagyon, de nagyon lehet szeretni. És, végül is, ha valaki nagyon akar, úgyis beszól, bármi miatt.
Megtanultam, hogy azok a dolgok, amikért keményen megküzdesz, megerősítenek és megtanítanak rá, hogy bízz magadban. A műtét is ezt tette velem. Mintha a szike a szívemet vágta volna fel, melyből gomolyogva távozott 18 év romlott emlék füstje, a múlt titkai és fájdalmai, szenvedései, amelyeket csak én ismertem. Amelyek miatt féltem. Féltem élni, féltem látni, féltem érezni...
Viszont, megerősítettek, és már tudom, ki vagyok. Vége megtaláltam magam. És remélem, többé nem is veszítem el a fonalat :)
Amikor ma bementem a szobába, hogy megkeressek egy füzetet, hirtelen arra lettem figyelmes, amint a tv-ben azt mondják: ELJÖTT A TE IDŐD!

Felpillantottam és mit látok? Csillag Születik! Tavaly is néztem, és Kovácsovics Fruzsit azóta is nagyon bírom, mert tök jófej csajnak tűnik, mondjuk szerintem az is LOL
És, tegyük hozzá, gyönyörű hangja van :)
Szóval, a tévém beszólt, hogy eljött az én időm! És mintha, valami furcsa öröm lett volna úrrá rajtam. Erre jelentkezned kell. Első utam Betty-hez, a húgomhoz vezetett, akinek első szava: Jó, jelentkezel és kész. Anyával holnap ogju kitárgyalni ezt részletesen, mert szerinte ha a hangomtól függ, akkor tuti továbbjutok. Viszont, ő már azon aggódik, hogy fogok bejárni Pestre :D
Azért érdekes azt látni, hogy a családtagjaid így bíznak benned, míg te valahogy félsz saját magadtól. Hát, ez még a jövő levese, de valahogy olyan érzésem van, hogy fogtok ti még velem találkozni...

Timejja Shows Timejja

2009-06-25T08:51:00.000-07:00

Hú, már jó ideje van, hogy elkezdtem ezt a blogot írni, tudjátok úgy rendesen. Közben az életem is szépen változgatott, aminek nagyon örülök,mert rengeteg kellemes dolog történt velem: találkoztam ugyanis valakivel, aki ráébresztett arra, hogy gyakran milyen vakok vagyunk, és nem vesszük észre azt, ami az orrunk előtt van. Vagyis inkább azt...

De most nem fogok itt érzelmeskedni, mert tudjátok, az nem az én asztalom. Bár, azért bízom benne, hogy azok a gyönyörű élmények, amiket együtt átélünk, életet adnak majd pár dalszövegnek is. LOL (a munka az első xD) Amúgy ez csak vicc volt. De azért jó lenne már boldog dalszöeget is írni (mert még sosem írtam olyat)

Viccet félretéve: visszanéztem pár régi felvételt és elképedve tapasztaltam, mennyit fejlődött a hangom az utóbbi időben. És ennek nagyon örülök. Nemrég egyébként egy Ayu-s oldal karaoke versenyt rendezett, hát, csak az a baj, hogy csak most szereztem róla tudomást, így a végén :(

Talán majd jövőre...

Addig is: készültem egy bemutatkozó filmmel, ami azoknak szól (elsősorban) akik most hallanák először a hangomat, hiszen nekem is voltak rossz felvételeim. (nehogy már pont azokat hallgasd xD)

Tehát, íme életem első filmje! Jó szórakozást hozzá! PV Forever! :)

Kimi o aishteru

2009-06-15T10:40:00.000-07:00

Nem igazán tudom, mit mondjak, viszont asszem írok pár sort, amivel ki tudom fejezni a gondolataimat.

Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, és körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy Ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled...

Napok
Minden egyes szó, amit véletlenül váltottál velem
Oly értékes kincs számomra
De emiatt egy kicsit zavarban vagyok
Biztos nevetnél rajtam, ha tudnádLátni akarlak, látni akarlak
Vagy legalább hallani a hangodat
És néha minden különösebb ok nélkül hívlakA szívem annyira hevesen ver
Ha körülöttem vagy
Csak egyetlen kívánságom van
Örökké szeretni téged
Épp így?Hosszú idő óta tudom, hogy van valaki értékes a számodra
Mert a mosolyod eláruljaHabár ez igaz, mégis éjszakákat töltök
Szomorúan
És fájdalmat érzek a mellkasombanA szívem élni szándékozik
Ha meglátlak
Nem várok semmi különöset tőled
Szerethetlek örökké
Épp így?Látni akarlak, látni akarlak
Vagy legalább hallani a hangodat
És néha minden különösebb ok nélkül hívlakA szívem annyira hevesen ver
Ha körülöttem vagy
Csak egyetlen kívánságom van
Kérlek engedd meg, hogy szeresselek

Idézetek

2009-06-06T10:12:00.000-07:00

Ancsámon felbuzdulva én is írok pár jó kis idézetet, amik nekem nagyon tetszenek. :)

People who don't know me think I'm quiet.. but those who know me wish I would shut up
Azok az emberek, akik nem ismernek, azt hiszik, csendes vagyok...akik meg ismernek, azt kívánják, bár befognám xD

A szerelmet nem lehet keresni, a szerelemmel csak találkozni lehet.

A szerelem egy halálos elmebaj.

Igenis szereted
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégsem bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,
Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Volt egyszer egy mese nem mondták el végig,nem jutottunk tovább,csak a közepéig.Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,mikor a legszebb volt akkor hagytuk félbe..

Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni...

Hiányzik valami annak az életéből, aki senkit nem tud felhívni azzal, hogy: FÉLEK. Mindenkinek kell valak, akiben bízik annyira, hogy azt mondhassa neki: SEGÍTS.

A girl asked a guy if he thought she was pretty, he said...no. She asked
him if he would want to be with her forever....and he said no. She then
asked him if she were to leave would he cry? and once again he replied
with a no. She had heard enough..........
As she walked away, tears streaming down her face the boy grabbed her arm and said....You're not pretty you're beautiful. I dont want to be with you forever. I NEED to be with you
forever, and I wouldnt cry if you walked away...i'd die...

There was this little girl sitting by herself in the park. Everyone passed by her and never stopped to see why she looked so sad. Dressed in a worn pink dress, barefoot and dirty, the girl just sat and watched the people go by. She never tried to speak. She never said a word. Many people passed by her, but no one would stop. The next day I decided to go back to the park in curiosity to see if the little girl would still be there. Yes, she was there, right in the very spot where she was yesterday, and still with the same sad look in her eyes. Today I was to make my own move and walk over to the little girl. For as we all know, a park full of strange people is not a place for young children to play alone. As I got closer I could see the back of the little girl's dress. It was grotesquely shaped. I figured that was the reason people just passed by and made no effort to speak to her. Deformities are a low blow to our society and, heaven forbid if you make a step toward assisting someone who is different. As I got closer, the little girl lowered her eyes slightly to avoid my intent stare. As I approached her, I could see the shape of her back more clearly. She was grotesquely shaped in a humped over form. I smiled to let her know it was OK; I was there to help, to talk. I sat down beside her and opened with a simple, "Hello." The little girl acted shocked, and stammered a "hi"; after a long stare into my eyes. I smiled and she shyly smiled back. We talked until darkness fell and the park was completely empty. I asked the girl why she was so sad. The little girl looked at me with a sad face said, "Because, I'm different." I immediately said, "That you are!"; and smiled. The little girl acted even sadder and said, "I know." "Little girl," I said, "you remind me of an angel, sweet and innocent." She looked at me and smiled, then slowly she got to her feet and said, "Really?" "Yes, you're like a little Guardian Angel sent to watch over all people walking by." She nodded her head yes, and smiled. With that she opened the back of her pink dress and allowed her wings to spread, then she said "I am." "I'm your Guardian Angel," with a twinkle in her eye. I was speechless -- sure I was seeing things. She said, "For once you thought of someone other than yourself. My job here is done". I got to my feet and said, "Wait, why did no one stop to help an angel?" She looked at me, smiled, and said, "You're the only one that could see me," and then she was gone. And with that, my life was changed dramatically. So, when you think you're all you have, remember, your angel is always watching over you. Like the story says, we all need someone... And, every one of your friends is an Angel in their own way. The value of a friend is measured in the heart. I hope your Guardian Angel watches over you always. xXx

Hepi Bördcdéj, LilGaras! :)

2009-06-02T08:44:00.001-07:00

Egy újabb bejegyzés, immár 18 évesen.
Wow! Ezt még kimondani is szörnyű!!!
Hát, most elmesélem 18 évessé válásom igaz történetét.
Az úgy volt, hogy...
Egy szép tavaszi reggelen felébredtem, és 10 perc után rájöttem, milyen nap is van xD
Szomorkásan bandukoltam ki a fürdőszobába, ahol rájöttem: öregszek.
Ez a gondolat úgy elszívta maradék életenergiámat, hogy nem tudtam, köpjek-e vagy nyeljek, így gondoltam, egyiket sem teszem, mert a köpés parasztos (meg fiús, bár néha dühömben el-el kap a hév xD) a nyelésnél meg még véletlenül lenyelem a foxabimat. Na, értitek: átlag 18 éves átlag reggele xD
A suliba érve drága osztálytársaim felköszöntöttek: a csajok megpusziltak, a fiúk meg a fülemet húzogatták (még jó, hogy nem 18-szor xD) Mondjuk puszinak jobban örültem volna :P
Ancsu, Henu nem jött suliba, hát, gondoltam, tuti nem küldenek esemest.
Angi felköszöntött, de éreztem, hogy tervez valamit...Nagyon hallgatott...
Na, mindegy, délután hazamentem. Mondom: ez is egy nap volt, azért azt hittem, kicsit másabb lesz. (hogy részegre igyam magam? nem, erre nem gondoltam. anti-alkoholista vagyok)
Már otthon voltam, és öltözni akartam, amikor...
Nem, kis perverzek. Csengettek a kapun. Angi volt és Csucsu, akik a Hepi Bördcdéj című nagysikerű Halász Jutka számot adták elő. Hát, majdnem elsírtam magam. És a lényeg: egy gyönyörű, rózsaszín epertortát tartottak a kezükben, amire az volt ráírva: Boldog születésnapot Timi. És egy 18-as gyertya. Meg is gyújtottuk (nem a tortát, hanem a gyertyát) és kívántam is, de nem mondom el mit, mert akkor nem teljesül (nem, nem vagyok babonás xD)
Plusz: aznap dúskáltam a jóból: nemhogy egy, hanem egyszerre két tortát kaptam, mert egy magas tortát kaptam anyától is. Persze, tele volt eperrel, hát mi mással, ichigo rulezzzz...xD

Pillanatképek!
Az Ichigo tortám a Csajaimtól

A vágás pillanata-Támadj, Bestia!!!
Hjusztonnal és Csucsuval-a szervezők és az élettársaim

PUX!
Egyedül-én és az Ichigo tortám!!!Á, most befalom-egyedül!!!Muhaha!!!

Közben anyától is kaptam egy Ichigo tortát, ami szintén gyönyörű volt-és finom Tádám!

Utolsó kép-amin látszik, hogy ez a nap jól leamortizál, szóval ne ez alapján kiáltsatok ki csúnyának xD (a smink is lekopott, meg minden xD)

A következő bejegyzi az ajiaimról fog szólni. Készüljetek fel, addig is legyetek jók és szobatiszták-by Mormy
Loooooool

Memorial Address

2009-05-09T07:23:00.000-07:00

Mostanában van egy dal, amit nem tudok kiverni a fejemből. Egyszerűen gyönyörű. A dalszövege is, a dallama is. Lenyűgöz! Ez pedig a Memorial Address Ayumi Hamasakitól. Ezért a múltkor, unalmamban felénekeltem ezt a csodaszép dalt, mondjuk, mindenki döntse el, hogy az én verzióm mennyire csodaszép. De azt is vegyétek figyelembe, hogy instrumental (zenei alap) nélkül énekeltem :D

Na, íme az ominózus dal :D

És íme az angol dalszöveg, ami csodálatosan gyönyörű (Ayu maga írja a szövegeit, csak szép lehet :D)

Memorial Address by ayumi.primenova.com

I remember I went to sleep late that night feeling uneasy
And had a very sad dream
The phone started to ring in the morning, breaking the silence
And the premonition became a reality
Leaving an unfading scar on my heart
You became a star by yourself

Sayonara --- You have gone to the place where we can never meet again
I can't accept the coldness of the eternal parting
I wish I could have heard from you
That I had certainly been loved by you
Only once, even if it had been a lie

The sorrow I had thought to be endless came to an end
The season has changed, I feel bitterly cold
I will never forget that first day of summer
The sky kept on weeping instead of me this year
I feel as if I were living in the continuation of the dream
And I can't even cry now

Sayonara --- Even my last words don't reach you
I'm made to realize the coldness of the parting
I wish I could have heard from you
That you never regretted the days we had spent together
Only once, even if it had been a lie

Why did you do it this way
Leaving memories only to the very end?

Sayonara --- You have gone to the place where we can never meet again
I can't accept the coldness of the eternal parting
I wish I could have heard from you
That I had certainly been loved by you
Only once, even if it had been a lie

Please tell me this is only the story of the continuing dream
And that I'm not yet awake

Curtain Call és Forgiveness

2009-04-25T07:54:00.000-07:00

Hát, megint én :D
Úgy gondolta, közzé teszek egy kevésbé szomorú cikket, mert a végén még öngyilkosok lesznek a látogatók, azt meg ugye nem szeretnénk :)
Ezért ma felteszem két legújabb szerzeményemet (az ikreket), nézzük csak!
Curtain Call
Na, szerintem ez lett a jobb, elég nehéz vlt a ráéneklés, mert ez nem eredeti instrumental alap volt, szal most naon büszke vok magamra xD
Ez Ayu egyik legújabb dala, egyébként (milyen meglepő) Ha tetszik a dal, vedd meg nekem a CD-jét. Ennyit asszem megérdemlek xD

Forgiveness
Másik nagy kedvenc, aminek szerintem a vége ment a legjobban xD

Real me

2009-04-13T06:27:00.000-07:00

Mi, emberek, gyakran bele sem gondolunk abba, hogy menyi mindent kaptunk-ingyen. Panaszkodunk, hogy zsíros a bőrünk, a lábunk egy X betű, és folytathatnám a sort. De vajon belegondolunk e életünk során abba, hogy örülnünk, sőt hálásnak kéne lennünk azért, amink van és nem mindig más után sápítozni? Talán jobb lenne, ha zsíros bőr helyett meg lenne égve a bőrünk, vagy éppen nem lenne lábunk?
Rövid életem során megtapasztaltam, milyen, amikor hiányzik valami. Szemhéjcsüngéssel születtem, ami azt jelenti, hogy a szemem egy részét eltakarta a szemhéjam. Másoknak természetes volt a szeme, míg én mindig küzdöttem. Küzdöttem az elnyomással, a csúfolódásokkal, a szavakkal, amiket talán az illető nem gondolt komolyan, mégis egy hatalmas sebet szántott az amúgy is érzékeny lelkemen. Sosem értettem, miért csak az én szemhéjam néz így ki, azt még végképp nem, hogy ez alapján hogyan is lehet valakinek joga a felettem való bíráskodáshoz.
Tizenvalahány év keserves szenvedése végül meghozta gyümölcsét. Csütörtökön bementem a kórházba, hogy megpróbáljam létrehozni azt az én-t, aki mindig is voltam-TIMEJJÁT...
Először úgy tűnt, hogy az engem műtő orvos nem tud bejönni-egy kés volt a szívemben. Csak velem történhet ez is. Hogy végre rászánom magam, erre ez van. Imádkoztam, hogy bejöjjön a doki, és az imám beteljesedett. Bekísértek a szobába, átöltöztem és vártam.
Jött az asszisztens. Azt mondta, menjek. Valahogy nem izgultam. Igazából nyugodtság töltötte el a szívem. Beértem a műtő előtti kis helységbe, ahol kb. 15 percet töltöttem. Idegörlő volt minden másodperc, az altatóorvos bekötötte az infúziót, és vártam. Közben átgondoltam életem 17 évét. Hogy na, most vajon mi lesz? És nem tudtam a választ. Az emberek körülöttem elég kedvesek voltak, nagylánynak hívtak, meg minden. Az altatódoki szólt: itt az idő. Remegve mentem be a műtőbe, és feküdtem le az asztalra. Nem lesz több szuri. Ezt hajtogatták. Most ez egy csípő érzés lesz-mondták, majd hirtelen valami cucc áramlott keresztül a vénámon. Furcsa volt, mert az altató hatását nem is éreztem. Az egyik orvos azt mondta, lélegezzek a gázból. Kb. 3-szor szívtam belőle. És kész....
A szobában tértem magamhoz. Nem láttam semmit, csak éreztem, hogy két oldalról fogják a kezemet. A bal szemem hihetetlenül fájt, a jobbat pedig nem bírtam kinyitni. Csak a hangokat hallottam. Zokogva törtem ki magamból, és abban a pillanatban távozott belőlem az elmúlt, viszontagságos évek fájdalma: Többé nem fognak csúfolni. Most már nem leszek csúnya....
Ezek voltak az első szavaim. Próbáltam aludni, de a fájdalomtól képtelen voltam. Megpróbáltam kinyitni a jobb szemem ( a bal be volt kötve) de a fénytől semmit nem láttam. Kb. 1.5 óra telt el, mire végre ki tudtam nyitni a szememet. És akkor is alig. A szobában nem volt sötétítő, se függöny. Már magamnál voltam. A falon kinéztem egy pontot és csak at néztem. Anyáék az ágyon ültek, és nem értették. Nem bírtam rájuk nézni, mert zavart a fény, és a szemük mozgása, amire a szemem is mozogni kezdett, ami hihetetlen fájdalommal járt. Anya mesélte, hogy 15 perc volt a műtét, és 20 percig tartott, míg felébresztettek, végül már pofoztak, annyira nem akartam felébredni. Hát, mindig tudtam, hogy narkolepsziás vagyok xd
Nagyon nehezen szoktam hozzá a fényhez. És ahogy csökkent az altató hatása, úgy nőtt a fájdalomé. De csak egy dolog járt az szemben: megérte...
Az éjszakát bennt töltöttem. Nem is voltam ellene, mert elég furcsán éreztem magam. Este álltam fel először az ágyról, akkor is anya attól rettegett, hogy elesek. Szédültem, de nem estem el, sőt, megkértem, hogy engedje el a kezemet, mert nem vagyok egy vak ember...
A kórházi szobában nagyon kedvesek voltak az emberek, főként Marika és Vivi, akikkel nagyon jól elbeszélgettem. (Marika nem hitte el, hogy nem 14-15 éves vagyok xD)
Sőt. A szavaik segítettek összeszedni magam. Marika azt mondta: más vagyok mint a mai fiatalság legtöbbej, és bár 15-nek nézek ki, a godolkodásom túltesz egy 18 évesén. Ez nagyon jólesett, köszönöm!!! :) Azt mondta: helyes vagyok, okos vagyok, az egyetlen hibám, hogy nincs önbizalmam. Hát igen, kiismert egy nap alatt :)
Rengeteget beszélgettünk és elhatároztam, hogy ezután lelkiekben is megváltozom: nem leszek az a kis bizonytalan őzike, aki azelőtt. Remélem ezt sikerül majd betartanom...
Másnap reggel, kontroll után lebaktattunk a doktornőm rendelőjébe, ami a pincében van. Hát, mit is mondjak, ha akarnám se utálhatnám joban azt a folyosót, ami odavezet. A plafonon (ami azonnal a fejed felett van) csövek lógnak, amikben a meleg megy. Hát, felemelő egy érzés, nem mondom...
A doki azt mondta, hogy már a műtét előtt is észrevette, hogy nem akkora a távolság, mit tűnik, csak a jobb szemem több impluzust kapott, mint a bal. Rögtön az jutott esze,be, hogy annyira bebeszéltem magamnak a dolgot, hogy még jobban rontottam a helyzeten. Hát, ez van...De mások, akik bántottak, az ő kezük is benne volt ebben...
Örömmel, bizalommal és reménnyel indultam haza, és nagyon nehéz volt visszaszokni, és megszokni. Ezt a bejegyzést már 2 hete írom, folyamatosan, és senkinek nem beszéltem róla. Ez egy igazi bejegyzés a szívemől, a lelkemből. Egyébként ma voltam újra az rovosnál, aki leszedte a kontaktlencsét, mivel azt kaptam, nehogy a cérna felsértse a szaruhártyámat. Hát, elég sz*r élmény volt, mintha a szemgolyómat szakítaná ki, mondjuk, legalább nem fájt xD
Az elmúlt időszak gyötrődéssel volt teli. De édes gyötrődéssel. Az életemnek lezárult az a szakasza. Igyekszem jobb emberré válni, olyan emberré, aki tud szereteni és akit viszont szeretnek. Szeretném elérni a céljaimat, és azzá válni, aki vagyok: TIMEJJÁVÁ...

Csúnyák és Szépek

2009-04-01T07:10:00.000-07:00

Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne.

Utolsó könnycsep

Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön.
Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis, akkor furcsa, semmitmondó tekintetük szinte égetett.Fájt neki ez a tekintet nagyon. Ugyan mit tudják ők, hogy miért van itt. Csak egy koldust látnak, pedig ő több. Ő egy ember, egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugodott. A szíve mégis tele volt fájdalommal. Egy kisfiú megállt előtte ragyogó, kipirult arccal. -Te vagy az télapó? – kérdezte, s szemében huncut fény csillogott. Az ősz, öreg emberke megsimogatta szakállát, majd így válaszolt: -Igen én vagyok. S látva a kisfiú örömét eltűnt belőle a fájdalom és minden rossz emlék, csak a jó maradt. Szívét melegség járta át és boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon.
Fáradtan lecsukta szemeit, amiből egy könnycsepp még utat tört magának. Utolsó könnycsepp. Szép csendben elaludt és reggel mikor rátaláltak, már megfagyott.

Azért választottam ezt a két idézetet, mert sok közük van ahhoz, amiről most írni akarok.
A legtöbb ember csak a külsőségre hajt. Szép vagy? Kellesz. Csúnya vagy? Húzz el, nyomorék.
Mi értelme van, hogy ítélkezünk másról, mindenféle ismeret nélkül?
Életem során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik szépek voltak és helyesek. Kinézetre. De a lelkük maga volt a sötétség. Volt, amely olyan gonosz volt, mint maga az ördög. És hiába volt a tetszetős külső. A másik eset pedig az, amikor valaki szép, de olyan buta, hogy az eltompítja csodálatos szépségét. Persze, mivel a legtöbb embernek ez kell, ezért ez nem baj. Sőt: a mai világban minél butább valaki és szebb, annál jobban kell: az ilyeneket könnyű kihasználni.
Rengetegszer gondolkozom azon, vajon én miért nem kellettem még eddig senkinek?
Talán a kinézetem miatt. Talán, mert nem vagyok butuska és mert van véleményem. Talán csupán azért, mert nagyon eltérő vagyok a korombeli lányoktól. Talán, mert...
Talán, ha valaki észrevenné, milyen tartalmas is vagyok, nem érdekelné a külsőm, nem törődne azzal, hogy milyen az orrom, és milyen defektjeim vannak...
Talán elfogadna olyannak, amilyen vagyok, annak, AKI ÉS AMI VAGYOK és nem küldene plasztikai műtétekre, hogy szabassam át a fejem. Nem lehetek olyan rossz ember, mert vannak barátaim és ragaszkodó vagyok...
A legszörnyűbb az egészben, hogy amíg kislány voltam, csak az járt az eszembe, hogy milyen jó lesz, ha majd tinédzser leszek és járhatok valakivel. Ez eddig még nem történt meg. És talán nem hiába. Meg kellett tanulnom ugyanis valami fontos dolgot. Ha valaki régen kérdezett volna, hogy mi a fontosabb, a külső, vagy a belső, akkor gondolkodás nélkül az elsőt választottam volna. Ma viszont csak a másodikat tudnám mondani. Ha valakinek vonz a belsője, miért kéne mással törődni, nem?
Sokak szerint nagyon gyerekes vagyok. Talán csupán azért, mert még nem éltem át azokat a dolgokat, amiket a korombeli lányok már igen. Talán azért állok egy 14 éves szintjén megrökönyödve, mert kimaradtak azok a dolgok az életemből, amik egy tinit igazán tinivé tesznek, mégis, egyszerre vagyok boldog és szomorú: így, 14 évesként ugyanis még látom mindenben a csodát és a viccet. És ha azt mondják: te komolyan 17 éves vagy és ilyen komolytalan? csak egyféle lehet a válasz: inkább legyek ilyen vidám, mint savanyú citrom, akár te...:)

Vélemények

2009-03-29T04:25:00.000-07:00

Hát, már kezdem megelégelni a nagyszerű videoplayer tevékenységét: folyamatosan törölnek mindent. Az üzeneteimtől kezdve a videóimon keresztül a véleményekig. Ezért úgy döntöttem, le fogom írni a véleményeket a blogra, hogy később nézegessem őket (önelégült mosoly)
Ruki5
WoW:D
Ez csodáltara méltó,ÉN ÖLNI TUDNÉK ILYEN
HANGÉRTXDMinednkivel egyettértek
(HOpsz még irni akartam csak véletlenül elküldtemXD)Na
szóval tényleg nagyon GRATULA!Rakd fel a Youtube-ra és
LEGYÉL SZTÁR x)Tényleg nagyszerű hangod van

PokoliLany
Igen, igen!!! Én is imádom a hangodat! Kíváncsi vagyok,
mi lesz a következő dal, amit felénekelsz!!! :) :D ^^
puszi :) (L)

BettiHim
nekem megnyerted a karoke versenyt^^
Pusszantlak,repül sz a kedvencekbe!:)

Flore17
Nagyon jó! Csodálatos! =)

PokoliLany
wáááw! Ez csodálatos volt! Csak így tovább! :) ^^

xxxpudignxxx
jó hangod van gratt! ha nem is olyan mint az eredeti de
jó^^:)

Animefangirl16
naon jó hangod van!!^^

PokoliLany
tök jó! :D nagyyon coolvagy, várom a
következőt!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:)
pusssyka

Egyelőre ennyi, a többi sajnos törlődött. Az érdemlegeseket kiteszem. És köszönöm mindnekinek, aki támogat! Pusz!

Altefnégy xD

2009-03-28T13:35:00.000-07:00

Mit is írhatnék...
Este van...Egész délután angolt tanultam. Felső fokút. Most mit is mondjak. Kemény az élet. Meg fárasztó xD.
Ma (szombaton) is suliba kellett rohadni, hát legalább annyira volt izgalmas, mint az a múltkori horrorfilm a suliban, ami inkább ismeretterjesztő volt, de még annak is sz*r.
Igen, fáradt vagyok. Nem kicsit, nagyon. Ha most valaki azt mondaná, nyomjam meg az altefnégyet, akkor simán megtenném, mert majd leragad a szemem.
Azért ma még felnyomtam az egyik févörit animémnek a Bliccsnek (Bleach, anna, aki nem fogná z adást pont mint én) az 1. endingjének a dalát, Rie Fu-tól a Life is like a boat-ot. Kaptam mér rá pár kedves véleményt, köszönöm mindenkinek! Mondjuk, nyílván nem egy 5.1-es headphone-os mikrofonba kéne énekelnem, de ha nincs más, akkor ez van. Sprite.
Ennyit a reklámról, meg a dalról, aki akarja hallgassa meg, aki meg nem, az nyomjon altefnégyet. Elmentem Hellsinget nézni...

2009-03-25T02:10:00.000-07:00

Hát, már megint egy új bejegyzés. Ez most valamivel lájtosabb lesz xD
Ma egy csodálatos nap virradt a világra Megjelent Ayu legújabb albuma Next Level címmel!
A trackek:
01.Bridge to the sky
02.NEXT LEVEL
03.Disco-munication
04.EnergizE
05.Sparkle

06.rollin'
07.GREEN
08.Load of the SHUGYO
09.identity
10.Rule
11.LOVE 'n' HATE
12.Pieces of SEVEN
13.Days
14.Curtain call

Persze kapható még a 2008-2009-es Countdown is külön cédén, meg plusz dvd klipekkel, making-ekkel és Ayu mindezek mellett egy USB verziót is kiadtott. Istenem, ez olyan csodálatos, hogy el se hiszem. Az egész kollekció egyébként Pen Drive nélkül kb. 11.000 Ft, viszont a házhozszállítás ingyenes a yesasiaról-elvileg. Hát, ha nyáron elmegyek dolgozni, tuti megrendelem. Addig pedig egy dalt se hallgatok meg a lemezről, nehogy megunjam. Bár, Ayuit nem lehet megunni xD

Lehetetlen? Az meg mi!?

2009-03-25T01:38:00.000-07:00

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik...

Nagyon elgondolkoztam ezen az idézeten, amikor elolvastam. Milyen igaz! Csak a belső félelmeink választanak el minket a teljes boldogságtól. Félünk mindentől, ami változást hozhat, ezért kijelentjük: ez lehetetlen. Mi lenne, ha megpróbálnánk legyőzni a félelmünket és megpróbálni azt, amire mindig is vágytunk? Ezekre a kérdésekre próbálok választ találni, ami nagyon nehéz. Már nem vagyok gyerek, de felnőtt sem. Még gyermeki a lelkem, de a gondolataim egy felnőtté. Melyikre hallgassak: a bennem élő kislányra, vagy a felnőttre? És melyik mit mond?
Soha nem felejtem el, amikor kislányként a tükör előtt álltam, de nem azért, mert magamat csodáltam volna (nem is igazán volt kit) hanem mert néztem magam, ahogy énekelek. 5 éves voltam: a tükör előtt álldogálva írtam első dalomat-angolul. Persze még nem is tudtam ezen a nyelven. De valahogy a szívembe jött a dal, és hiába motyogtam hülyeségeket, az volt az én kis dalom-angolul. Szintén ennyi idős voltam, amikor kijelentettem: énekesnő leszek. Míg anyukám elsiklott eme gondolat felett ( a kislányok 50%-a énekesnő akar lenni, a maradék 50% pedig hercegnő) addig én nagyon is komolyan vettem. Együttest akartam alapítani, csak egy problémám volt: szervezőképességem egyenlő volt a nullával, de ne várjunk túl sokat egy 5 évestől. A kert végén berendeztem a karámunkat: Papp Ritás poszterrel (akkor ő volt a cool)
és úgy tettem, mintha tudnék gitározni. És vártam.Vártam, hogy valaki beszálljon a csapatba. Így visszagondolva azonban talán nem is ez volt az, amire igazán váratm. Sokkal inkább az, hogy a családom észrevegye: tényleg az éneklés az életcélom, ez az, amit csinálni akarok.
Nagymamámmal gyakran beszéltünk erről a témáról. Szerinte az énekesek arra vannak "kárhoztatva", hogy vagy szeretik őket, vagy nem. Vagy meg tudnak élni ebből, vagy nem. Egy ideig el is fogadtam a véleményét, azonban nem bírtam éneklés nélkül. És akkor mi van, ha nem kapok pénzt? A hangsúly azon van, hogy az emberek szeretik-e azt, amit csinálok, vagy sem, nem? Talán mama látta, hogy ez az egész énekesdi nem csupán egy gyerekes álom, hanem több annál. Sokkal több.
Múltak az évek, és egyre jobban fejlődött a hangom. Persze ez annak is köszönhető volt, hogy folyamatosan énekeltem, ami azért megmunkálta a hangomat rendesen. Mégis állandóan csak azt kérdezgettem mindenkitől: jó a hangom? Sosem voltam tisztába az értékeimmel, mindig úgy éreztem: kevés vagyok. Ezért kellett a megerősítés, ami egy idő után kezdett unalmassá válni.
Így belegondolva, ez a legnagyobb bajom. Hogy nem érzékelem, hogy tehetséges vagyok-e, vagy olyan mint a whhhhy-os csávó a megasztárból. A családtagjaim még szép, hogy dicsérnek, hiszen szeretnek. De mi a helyzet másokkal?
Ez volt az ok, amiért elkezdtem feltölteni a videóimat különböző helyekre. Eddig nagyon sok szép visszajelzést kaptam, amik nagyon jólestek. Tegnap pedig kaptam egy üzenetet, ami végképp jól jött. És ezekért nagyon hálás vagyok. Mert tudom, hogy ezek a vélemények fognak majd hajtani, amikor kiállok a színpadra, hogy megcáfoljam a tényt: ez nem csak egy gyerekkori álom...

2009-03-18T08:42:00.001-07:00

Miután nagyszerű melankólikus hangulatot teremtettem(talán már érthető a Sweet Melancholy kifejezés) felteszek pár tracket, amiket mostanság csináltam, és kaptam rá néhány hozzászólást :D

Ayumi Hamasaki-Dearest

Ayumi Hamasaki-Sparkle

Ayu legújabb dala, amely rajta lesz a március 25-én megjelenő Next Level című albumán. Imádom xD

Miért szeretem az animéket

2009-03-18T08:16:00.000-07:00

Ma rendkívüli módon úgy döntöttem,három fontos dologról szeretnék írni, amit rengeteg ember nem igazán ért meg. Sajnos.
Az első nem más, mint az animék. Imádom őket. Talán egyrészt azért, mert nekik köszönhetem, hogy nem egy sír alatt vagyok most valahol a temetőben...
Volt egy időszak az életemben. Amikor egy hatalmas pofont kaptam egy embertől, akitől sosem vártam volna. Először fel sem fogtam a dolgot, majd miután mégis rájöttem, hogy mi történt, oylan zokogásban törtem ki, mint soha addigi életem során. A szívem tört szét, éreztem. És nem bírtam abbahagyni. A könnyeim már-már betemettek, majd végül, nyugtatóval aludtam el. Fájt minden. Fájt a lélegzet. Amikor másnap reggel felébredtem hirtelen beugrott mi is történt. A sírás környékezett. Egy beszólás miatt.
Attól a pillanattól kezdve nagyon furcsán kezdtem viselkedni. Semmi sem érdekelt, és senki. Csak egy dolog járt az eszemben. A halála. Hogy meghaljon. Hogy minden jóra forduljon. Hogy ne lássam többé azt a mocskos vigyort a fején. Soha. Soha. Soha.
Mindent összetört bennem, ami voltam. Előröl kellett felépítenem mindent, ami voltam. 15 év keserves munkáját tette tönkre egy pillanat alatt...Voltak dolgok, amik kimaradtak az újraépítés során és voltak, amelyek csak akkor kerültek be a szervezetembe. A lelkembe. A szívembe. Valahogy ilyennek képzelem, amikor egy ember újra tanul írni, vagy beszélni. Nekem újra kellett tanulnom ÉREZNI...
Így került be az anime is. Hál'Istennek. Segített kihúzni a csávából, olyan volt, mint egy jó barát, aki bármire képes, csakhogy ismét mosolyogni lásson. Ahogy néztem őket, úgy gyógyultak a sebeim, és szép lassan a szívem is visszaállt a helyes kerékvágásba. Legalábbis azt hittem egy ideig. Ugyanis a felejtés nagy úr...
Az iránta érzett utálat átfordult a saját magam iránti gyűlöletbe. Egyszerűen utáltam, hogy szóba álltam vele, hogy beszéltem vele. Hogy lehettem ilyen hülye, ostoba, buta? Az emlékek pedig folyamatosan kavarogtak. Csak kavarogtak. Már-már beleszédültem mindenbe. Aztán jött az érzés: mi lenne, ha nem volnék? Semmi. Egy hülyével kevesebb. És ez a dolog egyre tovább fajult. Persze a barátaim mit sem tudtak erről. Nem akartam senkinek sem elmondani, túl mély volt minden. Inkább hallgattam. És egyre inkább magamba fordultam. Visszatértek a fóbiáim, a félelmeim, alig ettem, egy dolog volt, amit igazán tettem: sírtam, mindenféle ok nélkül. Ez így ment jó ideig, majd egy nap nem bírtam tovább és mindent elmondtam anyának, hogy hogyan érzek. Ezután már legalább tudtam, hogy van valaki, aki tud róla, hogy mivé is válok...Rengeteg munkával fejeződött be az újjáépítés: bejött az anime, és még két fontos dolog: a kawaii és a lolita japán divatstílusok. Mi köze van ezeknek a témához? Csak annyi, hogy egyszerűen nem volt semmi a szívemben. Teljesen üres volt. A kawaii (japán szó, jelentése aranyos) segített leállni azzal, hogy az aranyos dolgok követőjévé váltam, a sweet lolita pedig szintúgy. Mondhatni japán volt az, ami a lényem legfőbb mozgatórugójává vált. És hálás vagyok neki. Mint anyának. Ez az eset onnan jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm egy múltbéli dolog miatt kezd emós lenni. Nekem ezzel nem lenne bajom, mert tudom, milyen fontos az újraépítés, és tudom, min ment át, mégis tudom, hogy az emó nem egy fő irány. Az csak egy megálló, ahol várakozhat az ember, ha nem tud mit tenni. Ha már látja az utat, továbbmehet...

A szem-a lélek tükre

2009-03-17T07:30:00.000-07:00

Mostanában valahogy utolért a tavaszi fogalmasincsmi xD
Olyan happy vagyok, hogy legszívesebben a vadiúj miniszoknyámban mennék suliba. Persze, ez mint tudjuk, kicsit furcsa volna így, tavasz kezdetén. De olyan jól érzem magam. Csütörtökön nem megyek suliba, mert szemorvoshoz megyek. És hétfőn se. Akkor pestre megyek szemorvoshoz. Hogy miről is van szó? Elmagyarázom...
Egész gyerekkorom meghatározó élménye volt egy testi torzulás, ami miatt napi csúfolások, hatalmas röhögések alanya voltam. Valami miatt ugyanis a bal szemhéjam jó pár milllivel lentebb van, mint a másik. Emiatt sajnos megromlott a látásom is, a bal szemem mindig gyengébb volt, mint a jobb, és 8 évig hordtam szemüveget. Addig pedig folyamatosan el kellett viselnem a körülöttem lévők becsmérlő szavait: voltam pápaszem, bagoly, kancsi, meg egyéb dolog. Ami nagyon fájt. Volt, hogy a suli egyik csendes sarkában húzódtam meg, hogy addig se piszkáljanak. Maga volt a pokol. De a legszörnyűbb az volt, hogy én sem értettem, miért csinálják. Azért, mert egy hiba nyomot ütött az arcomon. Itt látszik meg, hogy a legtöbb ember milyen kegyetlen. Ha elfogadtak volna úgy ahogy voltak, talán most nem lennék egy olyan lány, aki megpróbálja összekaparni a széttört (vagy talán sosem volt) önbizalmának darabkáit, amelyek elvesztek az időben, a gyerekkorban, amikor minden lélek olyan törékeny. Gyűlöltem magam rendesen egy időben, máig gyűlölök tükörbe nézni.
Viszont, több mint fél éve elhatároztam: véget vetek az akadálynak. Megműttetem magam. A barátnőm, Angi nehezen fogadta a dolgot, akár a húgom, Betty. Anya, Ancsa és Henu elfogadták, hogy így lesz a legjobb. Nem lehet megállítani. Amit igazán véghez akarok vinni, azt megteszem. Ha nem idén, akkor jövőre. És ne jöjjön senki nekem a természet ilyennek teremtett dumával, mert nem jön be. Van, hogy hiba csúszik a tervbe, nálam is ez történt. És a hibákat orvosolni kell. Akárcsak az önbizalmamat. Az utóbbi időben folyamatosan frufrut vágattam, meg bal oldara sepertem a hajam, ami nem volt egy jó megoldás. Vagy a földet bámultam, ami meg marha izgi. Én csak egy ember akarok lenni, akinek végre van kialakított képe magáról. Mert most akárhányszor a tükörbe nézek, egy arcot látok, ami nem én vagyok. Két szempárt látok, ami közül az egyik nem az enyém. Ami nem tükrözi a lelkemet.
PEDIG A SZEM A LÉLEK TÜKRE!
Hogy gyűlöltem mindig ezt a mondást és hányszor kérdeztem anyától: anya, akkor az én lelkem nyomorék? Merthogy egyszer ezt is megkaptam. Ami életem leghatalmasabb pofona volt, és ami után újra kellett építeni a teljes valómat. Mintha a lelkem tört volna szét......
Most végre már úgy tűnik, nem leszek többé nyomorék, csak abban bízom, hogy nem fog maradandó nyomot hagyni a műtét a LELKEM TÜKRÉN...

2009-03-07T09:30:00.000-08:00

Háát, ma jó kis kocsikázós napom volt: elmentem mamához, meg vissza jöttem.
Viszont: még tegnap este feltettem youtube-ra egy videómat, a glittert. Ha más jutábosok minden sza*t feltesznek, akk. én mér ne?
Mondjuk, azért remélem nem lett olyan nagy sz*ar. Na, mind1. Úgyse írtok semmit. Szerintem nem is olvassa a blogomat a úgomon, meg a barátnőmön kívül. Szóval mindegy, ha ezt nekik írnám.

2009-03-04T11:56:00.000-08:00

Csak úgy eszembe jutott valami, amit leírtam és ez lett belőle.
Hát, angolul valahogy jobban megy, mondjuk, talán nem lett olyan rossz, döntsétek el ti :)
Csapdában
Nem látod rajtam, hogy valami bánt
Nem láthatod, hisz kulccsal zártam lakatra szívem ajtaját
Nem akarom, hogy lásd, mit takar a fény
Nem szeretném, mert legbelül minden oly sötét

Kiragad egy vágy, mely megtanít rá: félj
Megragad egy álom, mely sikítja, hogy élj
De nem kérdezi senki sem, mit is szeretnél

És csak élsz, úgy napról napra
Mert nem tudod, hogy másként élni is lehet
Vadászol álmodra, mint űzött vadra
Mert érzed nincs küzdene érted, nincs ki szeret...

Ref: Csapdában tengeted napjaidat
Börtönben születnek álmaid
A cellából szabadulni nem lehet
Segíts! Húzz ki! Hadd éljek még!
Csapdában álmodod meg a jövőd
Sírva könyörögsz egy jövőért
Mit tudván tudsz: sosem kapsz meg
Mégis az érzés úgy elönt...

Egy sarok, hol kihalt a remény
S úgy érzed, téged is elönt a szenvedély
Vágy, mely azt súgja: törj ki innen
Ó, bár tudnék, de a cella kulcsa a börtönőrnél
Ó, bár mehetnék, de már...közel a vég

Kiragad egy vágy, mely megtanít rá: félj
Megragad egy álom, mely sikítja, hogy élj
De nem kérdezi senki sem, mit is szeretnél

És csak élsz, úgy napról napra
Mert nem tudod, hogy másként élni is lehet
Vadászol álmodra, mint űzött vadra
Mert érzed nincs küzdene érted, nincs ki szeret...

Csapdában tengeted napjaidat
Börtönben születnek álmaid
A cellából szabadulni nem lehet
Segíts! Húzz ki! Hadd éljek még!
Csapdában álmodod meg a jövőd
Sírva könyörögsz egy jövőért
Mit tudván tudsz: sosem kapsz meg
Mégis az érzés úgy elönt...

Ki kell törnöm, meg kell állnom
Menekülnöm kell, s bújkálnom
Rettegnem kell folyton folyvást
Ez az ár érted, ó SZABADSÁG!!!!!!

Csapdában tengeted napjaidat
Börtönben születnek álmaid
A cellából szabadulni nem lehet
Segíts! Húzz ki! Hadd éljek még!
Csapdában álmodod meg a jövőd
Sírva könyörögsz egy jövőért
Mit tudván tudsz: sosem kapsz meg
Mégis az érzés úgy elönt...
By Timejja

Szülinapi listám

2009-03-01T04:35:00.001-08:00

Hamarosan 18 éves leszek.
Nagy dolog ez az ember életében. Nemrég még 6 éves voltam, most meg már lassan felnőtt. Legalábbis gondolatban. Meg idő szerint. Mert az tény, hogy agyilag lehet, hogy vagyok annyi, de lelkileg egy 11 évesével versengek.
Nemrég belefogtam egy lista írásába. Hogy mi lenne, ha? Persze, ehhez a szüleimnek is kéne jó sok lóvé, mondjuk szerintem egy 10-esből kijönne a dolog. De persze nem fogom őket terhelni. Attól azért még fantáziálhatok róla, nem? :)

A Szülinapi Listám

1. Mikrofon
Ugye, imádok énekelni. De könyörgöm! Egy fülhallgatós mikrofonnal, ami akkora, mint egy babszem, és magasabb hangokra berezonál, egyszerűen nem lehet!
Szóval, legalább ezt az egyet, anya, léci!!!!:)

2. Nelly Furtado új cd-je

Nah, Nelly az egyik legkedvesebb személy számomra a hírességek közül. Egyszerűen imádom, de gondolom, ez nyilvánvaló, hiszen ezért szerkizek róla oldalt :)
Már kemény 3 éve várok az albumára, SZÓVAL MOST MÁR NAGYON REMÉLEM, HOGY MINÉL HAMARABB KIADJA, MERT KELL NEKEM!!! xD

4. Ayumi Hamasaki új cd-je

Egyszerűen imádom ezt a csajt! Mindig képes megújulni, a stílusa mégis olllyan letisztult! Ha valaki nem ismerné, Ayuról van szó. Ő a második kedvenc énekesnőm, dalszövegíróm. Mert nemcsak szép, aranyos és okos, de gyönyörű hangja van.
Csak egy a baj: JAPÁNBÓL HOGY A FRANCBA RENDELJEK CÉDÉT? xD

5. Kereszt (persze csak a nyakláncomra)

Hááát, ez foggalmam nincs honna jött. De nagyon szeretnék egy keresztet. Mármint a nyakláncomra. Csak nem is tudom. Ezüst legyen, vagy arany? Mert a nyakláncom arany, bár én az ezüstöt joban szeretem. Értitek...xD

6. Twilight 1. könyv

Az úgy volt, hogy...
Ritusom áradozott egy sort a Twilight című filmről. Amit aztán én is megnéztem, és...imádtam! Egyszerűen bámulatos volt! Mondjuk nekem a csaj benne nem jött be annyira, mer szerintem marha csendes volt, viszont az egész úgy volt jó, ahogy :)
Nagyon szeretném megkapni a könyvet is, mert Rita szerint százszor jobb, mint a film. Nah, majd kiderül...DE HA NINCS IGAZA!!! xD

7. Sweet-Lolita ruha

Íme egy nagy titkom: egyszerűen odavagyok a lolita ruhákért! Sajnos viszont még sosem adódott alkalmam, hogy fel is vegyek egyet, na mindegy :(
Elmagyarázom, ha esetleg nem vágod: a lolita egy divatirányzat japánban, de egyben életforma is. A sweet lolita (amaloli) egy válfaja, amiben a loliták rózsaszín, kawaii (cuki) ruhát viselnek. Az effajta ruhák általában rózsaszín, kék, és pasztellszínekben pompáznak. Amint a képen láthatod. Nem, ezt nem kérem szülinapomra, mert ezek a cuccok nagggyon drágák. Főleg a minőségi áruk. Egy varrónő meg hülyének nézne. Fogadjunk, az lenne az első kérdése, hogy: És te ebben akarsz utcára menni? Látszik, hogy sosem volt Conon. Mondjuk még én se xD.

8. EGY PASÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!!

Neeem, nem vagyok elkeseredett. Öhöm. Télleg. Ööööm. Mit kell úgy nézni???Komolyan!!!
Csak hát, azért...Értitek...
Ezért úgy gondoltam, Teppei Koike-t kérem. M?ert csak. Stipi stopi. Ja, és szerintem nem csajos. Szerintem naggyon kawaii. Öhöm, na. Ja. Ennyi...

9. Melltartó és zokni-by Ancsu

Én még egy zokninak és egy bugyinak is örülök-ez a kedvenc mondásom. Haljlják is szegény spanok eleget. Ezért, Ancsu azt mondta, hogy ő majd finanszírozza a melltartó(+bugyi) és zokni költségeket szülinapomkor. Rendben, csak valami szolidat, jó, Ancsu, ha lehet ilyet kérni! Mert utálom a tigris, meg egyéb állatmintás dzsungel típusú bundabugyikat.
Meg olyan Marí típusuú se legyen, mert nem bírom a militarista (katonai) cuccokat annyira. xD Meg a fiús melltartók se jönnek be valahogy xD
Amit ezen a képen látsz, pont jó lesz...Olyan szolíd és egyszerű...

10. Converse cipő

Amióta láttam azt a csajt, nem bírom elfelejteni...
MÁRMINT A CIPŐJÉT!!!
Nem, természetesen nem vagyok MÁS. Mindössze arról van szó, hogy azóta mély érzelmeket táplálok eme csodák iránt. (szipp) És...Valahogy a sulis tornacsuka nem az igazi... (szipp)
Converse cipő, jöjj vissza, célhoz nem érsz így soha
Jöjj, Timike hív, Timike vár!!!!!!!!!!!!!!!!!

Újságírás rulez

2009-02-23T06:31:00.000-08:00

A mai egy igggazán pazar nap volt. Ilyen fertelmes napom tényleg régen volt már...
Az egész úgy kezdődött, hogy írtam egy tudósító cikket a felolvasásról, ami abban a mocsár sulinkban történt. Marha izgi téma, mégis olyan cikket kanyarítottam belőle, amilyet csak ki tudtam hozni. És ami szerintem elég jó is lett. Pár hete már be is küldtem a suliújságba, ahová eredetileg szántam. Anya szerint nagyon jó kis dolog lett belőle, így az ő javaslatára beküldtem a helyi újságba. Amúgy azt hittem, nem sikerült elküldeni, végül mégis kiderült, hogy de...
A lényeg: a környezetem nagyon örült a dolognak, és tök tetszett nekik a művem, de hát, na, irigyek mindig voltak és lesznek...
Azért egy kicsit be voltam tojva, mert úgy éreztem, elárulom azt a tetves suliújságot. Kár volt érte aggódni. Ma ugyanis kihívott a teremből kedvenc igazgatónőnk és ízesen elmagyarázta, hogy hogy képzeltem én azt, hogy az iskoláról írok? Hogy mertem ezt? Augusztus óta minden, a suliból kimenő cikket neki kell ellenőriznie...Nah, jó erről n nem tudtam és bocsánatot kértem, de ami ezután jött, azt nem engedhettem el a fülem mögött.
Azt mondta, tegnap, egész délután telefonált és bocsánatot kért az illetékesektől. Milyen illetékesektől? A tanári kartól. Azért, mert olyan rohadt szégyenletes bűn volt a cikkem, azért. Mégis, volt egy mondata, ami annyira megnyomta nálam a düh feliratú gombot, hogy rohadtul nem érdekelt semmi. És ez a nyers szó volt.Ezt a szót használta a művemre. A csodálatos cikkemre. Amit szívből írtam. Ami tele volt a stílusommal, az érzéseimmel. Nyers...Jól van, jön még a kutyára dér...
Nem káromkodtam. Nem szidtam senkit. Mégis úgy kezelte a művemet, mint egy vadhajtást. És ez volt az, ami fájt. Minden cikken rengeteg ideig dolgozom, erre ő azt mondja rá: nyers.
Sőt, még azt is megkaptam, hogy nem láttam a feljavított verziót. Köszönöm, nem is akarom látni, mert az nem én vagyok. Az egy felnőtt kezének nyoma, aki hozzányúlt egy javítatlan, vágatlan és mégis eredeti változathoz.
Plusz: kaptam még olyan kedves dicséreteket is, amelyek így szóltak: majd ha újságíró leszel, akkor olyan cikket írsz, amilyet akarsz. Rendi, az első cikkem róla fog majd szólni újságíróként. Á, csak vicc volt. Ennyit nem ér a dolog....:D
Az viszont biztos: nem fogok többet beírni a suliújságba. És nem érzem magam szégyenletes bűnösnek, amiért egy csodálatos cikket írtam csodálatos iskolánkról, ahol a diákok bábként kell, hogy írjanak minden témáról, máskülönben jön a cenzúra...

Anti-Valentin Rulezz

2009-02-16T10:50:00.000-08:00

Nemrég volt valentin nap. ÉS nem írtam. Mert csak. És a valentin napot is kis betűvel írom, mert nem bírom, azért. Mert csak. Nem azért, mert egy savanyú citrom volnék, aki rohadtul gyűlöli ezt a napot, mert mindenki marha boldognak tűnik párban, én meg tök egyedül vagyok. Á, neeeem...Erről szó sincs.

A pasiknak mindig" az jár az eszükben?" Naná, kisanyám, jól felturbózva...

Régebben talán érdekelt volna, ma viszont már megkomolyodtam annyira, hogy magasról teszek erre a szinglis dologra. Nem érzem magam szinglinek. Boldog vagyok egyedül is. Mert nemrég rájöttem egy nagyon fontos igazságra: a fiúknál a szerelem egy szó, ami alá benyomják aljas szándékukat: a szexet.
Mi meg szépen bekajáljuk. Már persze csak azok, akik marha naivak, szerelmesek, vagy azt hiszik, ez a szerelmük csúcspontja. Pedig nagyon messze járnak az igazságtól. Te, aki most ezt olvasod, és aki valszeg lány vagy: ha van pasid, eszedbe jutott már valaha, hogy amikor megcsókol, talán csak azért teszi, hogy aztán megkapjon? Ha tudnád, hogy csupán ez a terve veled, megcsókolnád? Persze, nem azt mondom,hogy minden pasi köcsög, csak ugye a hormonjaik talán néha erősebben munkálkodnak, mint a mieink. Na meg: a világon is biztosan léteznek még normális fiúk, csak olyanok mint a kiállítási tárgyak: van vagy csajuk, vagy túl esetlenke az élethez. Vagy melegek. Szó sincs róla, bírom a melegeket, mert szerintem százszor jobb fejek, mint a hetero pasik, akik valszeg többet akarnak holmi barátságnál.Szóval: biztosan vannak ilyen pasik, csak én még nem találkoztam sajnos eggyel sem.:(

Szerelem= Hormonok

Szerelem. Ez az a szó, amiben nem hiszek. Egy jó ideje. Amióta egy srác úgy vérig sértett, hogy azt hittem, sosem felejtem el. Szóval én igazán elmondhatom: tudom, mi az a szenvedés. Mégis, folyamatosan megpróbáltam becsapni magam, olya érvekkel, hogy majd eljön az igazi. Aztán 16 évesen megtörtem. Az összes barátnőmnek volt már pasija, és megvolt az első csók is. Nekem meg semmi. Néha nem mertem velük olyan egyszerű dolgokról beszélgetni, mint az msn-emben megforduló nagypofájú, életben nyuszi vagy pont fordítva pasikról, mert EGYSZERŰEN NEM VOLT OLYAN ÉRDEKES AZ ÉLETEM, MINT AZ ÖVÉIK. Gyakran olyan unalmasnak találtam magam, mint a matek órát. És ez fájt. Elhatároztam, kell egy pasi. A biológiai órám annyira beindult, hogy észre sem vettem, hogy nem is én irányítom magam, hanem a hormonjaim engem. Most persze kérdezheti az idősebb korosztály: biogóiai óra 16 éves korban? Igen. Manapség a fiatalok sokkal hamarabb érnek, és ezért olyan frusztráló, amikor körülötted mindenkinek van pasija, rajtad kívül.Durva dolgok ezek a hormonok: képesek elhitetni az emberrel, hogy kell egy pasi, aki szeret, közben csak az érdekli őket is, hogy minél hamarabb csinálj 1-2 gyereket. Értitek...

Nincs pasid? KIÁTKOZUNK!!!

Az emberek csak mondogatják: nembaj, majd lesz valaki. És ez az a mondat, amitől a plafonra tudnék mászni. Az a sajnálkozás! Köszönöm, engem nem kell sajnálni, elég, ha én sajnálom azokat, akik leépülnek lelkileg, mert a pasijuk kényszeríti őket "dolgokra", majd dobja, mondván: k*rva. A 2. röhejes dolog: a pasik azt mondják: "manapság tök megváltoztak a dolgok, a csajok udvarolnak, nekünk nem kell. Plusz: nagyon sok a ku*rvás csaj. "
AHA! Nem is tudom, ki az, akinek meg kéne mutatni, hogy pasi! Legalább ilyenkor! Nemhogy még udvarolni lusták, flörtölni, de azt mondják, sok a k*rvás csaj. Nah, vajon ki miatt? A lányok nem k*rvák, hanem nők akarnak lenni, és gyakran nem tudják, hogy is kéne azt csinálni. Akkor pedig jön, hogy leutánozzák a környezetüket. Például: valakit látsz inni? Igyál te is. Aztán szépen valamelyik be*aszott csávó majd meghúz. Másnap a fél város azt mondja rólad, hogy részegen szexeltél XY-al, holnapután pedig már az egész városban azt terjesztik "a népek", hogy minimum 4-en átmentek rajtad és hogy mekkora egy szajha vagy. Akkor ki is tett szajhává kit? Persze, ez kétélű dolog. Két embertől függ. Mégis, ha valaki ilyet tesz, legalább fogná be. De úgysem fogja.
Mert ILYENEK A PASIK.
Ja, és még valami: ha a srácoknak olyan rohadtul aranyos, kedves, nem k*rvás lányok kellenének, és ha annyira nem fontos nekik a kinézet, akkor HOGYHOGY NEM ENGEM AKAR MINDENKI? Ugye, ugye. Milyen elgondolkodtató...

LIE RULEZZZZ!!!! Hazugság minden mennyiségben...

Úgy szeretlek, szívem. Te vagy az egyetlenem. Te vagy az életem. Blablabla...Meg egyéb maszlagok, amik rohadt jól hangzanak, ezért veszi be őket a legtöbb csaj. Közben meg nem is tud róla, és a pasija első adandó alkalommal, amikor a "bajátnője" otthagyja (gazdi nélkül marad) azonnal egy másik lány karjaiban keres vigaszt. Aztán folytatódik a hazugság. Mer az olyan rulez, azért.
Á, de itt még nincs vége a dolgoknak: nemrég egy pasival msneztem, aki tök jófejnek tűnt, bár néha volt furcsa beütése. Úgy néztem rá, mint egy barátra. Egy fiúbarátom sem volt, és azelőtt nem is hittem benne, nemhiába. 2 hónapos msn-ezés után nyögte ki a drága, hogy 21 helyett 31, 1 tesója helyett 4 van, és a képeket is netről csórta. Mire volt mindez jó? Megtanultam, hogy ne legyek olyan marha naiv, és azt, hogy a csávók mind kegyetlen kutyák, akiknek fegyverük a hazugság. És akkor mi, csajok kavarunk...
Nah, ennyi lenne mára. Úgy gondolom, jó sokat írtam. Nálam kisebbek ne szóljanak be, amíg nem ismerik meg az életet. Nálam nagyobbak pedig végiggondolhatják, hogy milyen marha érett vagyok 17 éves korom ellenére.
Hát, nah. Az élet tanított beszélni és cselekedni...

Heaven Piano

2009-02-13T10:14:00.000-08:00

Hello
Ma 4 fotosútot hoztam a spanokról és rólam.

Emellett íme eddigi legjobb videóm, a Heaven zongorás változata.
Remélem nektek is tetszik. xd

2009-02-03T07:11:00.000-08:00

Nah, eleget beszéltem magamról. Most jöjjön néhány ember az életemből, akiket nagyon szeretek, és rövid ismertetőjük :D
Anya: hát, ő az anyukám. Nagyon jó fej, modern, meg minden. Nagyon lightos, meg rapper, meg szereti hallgatni a dalaimat. (állítólag :D) Elnézi a hülyeségeimet, és mindig megbocsát. (L)
Betty: a húgom. Néha jófej, néha tökfej, de attól még nagyon szerizem. Hú, de utálom ezt a szót, olyan nyálban úszó...Ő örökölte a jobb géneket, szerintem modell lesz. Az meg, hogy ő mit akar, kit érdekel :D (L)
Hjuszton: húúú, szegénykémnek annyi neve volt már, hogy még belegondolni is szörnyű. Hjuszton, törvényes nevén Angi, akivel akkor is nevetünk, amikor nem kéne, vagy éppen sírunk. Én vagyok a pszichológusa, meg nagy rapperek is vagyunk ugye. Up on make me lose my mind...
Nem igazán tom, mit írjak róla, mert túl sok az infó. Viszont: amikor szomorú, furi dolgokat rajzol xD (L)
Ancsa: hát, igen...ő az én élettársam...öööö....mit is mondhatnék...NEEEEM. Viccet félretéve: Ancsu is ugyanolyan hülye, mint mi, szóval senki ne lepődjön meg, ha néha hülyeségeket csinálunk. Meg nem azért pusziljuk meg egymást, mert járunk. Meg leszbik se vagyunk. Ezt csak azoknak írom, akik ien rohadt nagy pletykagépek. Meg BITCHEK...(L)
Henu: hát, neki is volt pár neve, amiket nem írok le, mert ő utálta őket. Értitek :D
Henu nagyon királyan tud szájalni, például a tavalyi francia tanárunkkal. Meg beszólásból jeles. És jó csapdákat állít :D Plusz: a pasija, Sanyi is nagyon jó fej. Meg Tibi is, aki AIDS-es (applaud)
(L)
Nah, szóval így vagyunk mi, négyen, a nagy rapperek, akik mindig képesek valami naggggyon idiótaságot kitalálni. És azt megvalósítani...

Britney, ak nem japán :D

2009-02-01T04:25:00.000-08:00

Húúú. El se hiszem, hogy már február. Jó gyorsan telik az idő, nem mondom.
Nemsokára itt a nyár, amikor is dolgozni szeretnék, hogy ha ne'adj Isten mégse jutnék be fősulira, akkor legyen valami suskám. De ez még a jövő kérdése. Nagyon is. Jövő héten, pénteken farsangi buli. Hát, nem várom túlzottan, utálok minden ilyen cuccot, de sajnos kötelező. Ez van.
Viszont, hoztam egy új vidit: Britney-től az Everytime című gyönyörű dalt. Szerintem nem lett olyan rossz, de döntsétek el ti. Megígértem, hogy egy jó ideig világiasabb zenéket teszek fel, hát íme. De azért egy-két hozzászólás most már igazán jöhetne, mert kezdem unni magam. :D

Fated vagyok

2009-01-31T05:33:00.001-08:00

Helló mindenkinek!
Hát, tegnap érdekes egy napom volt.
Meglátogatott Hjuszton, a barátnőm, és megbeszéltük azokat a dolgokat, amikről lemaradtam:D
Aztán angolra mentem, ahol az Oszival beszélgettem.
Este pedig szintén egy barátnőmmel, Ancsával beszélgettem :D
Hát igen, olyan beszélgetősre sikeredett ez a nap, de azért angol előtt 5 perccel még felnyomtam egy vidit, ami...hogy is mondjam...olyan japánosra sikeredett...mert ez is speciel japán lett.
Ne gyújtsatok fel!!!
Komolyan: mostatntól igyekszem majd világiabb dalokat feltenni, már tom is mi lesz a kövi.
Addig is Fated Ayumi Hamasakitól :D

Together When-Na, ez is japán :D

2009-01-29T05:52:00.000-08:00

Nah, mivel unatkoztam egy pöppet, feltettem egy régebbi felvételemet, a Together When-t, ami egy Ayu-s dal...megint...Én nem tehetek róla, hogy szeretem Japánt, na! :D
Remélem tetszik, véleményt a csetbe. Köcke :D

Szívgörcs

2009-01-29T04:17:00.000-08:00

Amikor elkezdtem szerkizni a blogot, nem gondoltam volna, hogy dalokon kívül mást is fel fogok tenni. Ez a pillanat is eljött. Tegnapelőtt szörnyű dolog történt velem.
Épp a tízóraimat fogyasztottam, amikor apró szúrásokat éreztem a szívem környékén.
Ettem tovább, mert ilyen már előfordult velem, úgysem lesz semmi bajom. Gondoltam. Rosszul tettem.
Pillanatok múlva a fájdalmak egyre erősödtek. Alig bírtam a táskámhoz vergődni és bevenni egy szívgyógyszert, még szerencse, hogy volt nálam. A szúrások egyre erősödtek. A barátnőm, Angi, az ablakhoz rángatott, gondolta, hátha segít valamit a friss levegő. Ekkor egy akkora nyilallást éreztem a szívemben, mint eddigi életem során még soha.
-Ennyi volt. Megyünk az orvoshoz-mondta Angi és elindultunk. Minden léptem fájt. Minden mozdulatom. Minden levegővétel. Mialatt a folyosón mentem, potyogtak a könnyeim az éles fájdalmaktól. A folyosó végén leültettek egy székre. Nem bírtam folytatni. A helyzeten rontott az is, hogy anyáék nem voltak itthon. Nagyon féltem. Egyedül vagyok. Csak ez járt az eszemben.
Tanárok futkároztak körülöttem, hívni akarták a mentőket, de én szóltam, hogy nem kell. Már elkezdett hatni a fájdalomcsillapító. Végül az egyik kedves tanárnőm vitt be a rendelőbe. Soron kívül mentem. Az orvos kérdezgetett: Hol fáj? Mi fáj? Teljesen sokkos állapotban voltam. Még arra sem tudtam rendesen válaszolni, hogy van-e szívbeteg a családomban. Az agyam is kidőlt a szívem után...
Milyen gyógyszert vettél be? Nem emlékeztem, így egy nem tudommal feleltem, mire az orvos szigorú arccal csak annyi mondott: Pedig jó lenne...
Szörnyen voltam és ez a mondat betette a kaput. Nem bírtam gondolkodni rendesen, ő meg még le is csesz jól...Király...
Rögtön EKG-t csináltak. A nyoma még mindig a mellkasomon. Feküdtem az ágyon és könnyeztem. Talán nem is annyira a fájdalom, hanem a félelem miatt, hogy mi lesz, ha haza megyek? Ha rosszul leszek, mit tud velem csinálni a húgom?
Szerencsére a barátnőm mindvégig mellettem volt, amikor vele beszéltem, elterelődött a figyelmem. Amikor hazaértem, a húgom segített nekem mindenben. Unatkoztam és úgy éreztem, énekelnem kell: mondanom sem kell: fájt minden egyes hang és lélegzet.
Mégis, olyan jólesett :)
Anyáékat nem hívtam, mert hosszú útról jöttek, és nem akarm, hogy miattam balesete szenvedjenek. Már más se hiányzik...Hamar hazaértek, kb. utánam 1 órával.
Azóta voltam vérvételen, röntgenen, és semmi nyoma szívbetegségnek. Az orvos szerint túlterheltem magam, és anya szerint is. Nagyon ráhajtottam a tanulásra: keveset ettem, keveset pihentem, az egész téli szünetet áttanultam.
A legszörnyűbb, hogy voltak előjelek: szünet alatt szinte minden nap 2 óránként felébredtem éjszaka, és mostanában a szívem is gyakran fájdogált. Ha tudtam volna...
Valószínüleg ugyanúgy hajottam volna. Sajnos ez az igazság. Igen, tom, hogy nem vagyok normális. Tudom, hogy ilyen erővel szívrohamot is kaphattam volna. De mégis. Ahhoz, hogy elérjem a céljaimat, áldozatokat kell hozni...
Szóval most táppénzen vagyok és pihenek, olyan jó dolog normálisan aludni :)

Kedvenceim. Ha jobban meg akarsz ismerni :)

2009-01-21T08:26:00.000-08:00

Hát, igen, mit mondjak...
Nagyon, nagyon alacsony a nézettségi arány...
Jobban mondva a komment arány...
És nem értem miért. Ha gyakran postozok, ha nem, senki nem ír. És ez elég rossz érzés. Ennek érdekében lyukat fogok postozni a hasatokba. Vagyis addig írok, míg valakitől véleményt nem hallok.

Egy kis kedvenc lista:

Kedvenc énekesnőm: Nelly Furtado, Ayumi Hamasaki
Példaképem: anyukám és Nelly Furtado :) bár nem sok bennük a közös :D
Imádom: az animéket! Egyszerűen nem lehet őket nem szeretni és nem lehet nem találni egyet, amit szeressünk. Ugye értitek?
Kedvenc animé(i)m: Inuyasha, Fullmetal Alchemist, Full Metal Panic, Hell Girl, Chobits, Bleach, estébé...
Kedvenc dalaim: Nelly Furtado: Maneater
Nelly Furtado: Explode
Ayumi Hamasaki: Moments
Ayumi Hamasaki: Heaven
Kedvenc videóim: Nelly Furtado: Maneater
Nelly Furtado: Powerless
Ayumi Hamasaki: Together When
Ayumi Hamasaki: Real Me
Kedvenc zenei stílusom: rap és jpop. Ezzel ellentétben viszont nem szoktam reppelni (up on make me lose my mind kivétel, ugye Hjuszton? )
Kedvenc dalszövegem: Nelly Furtado: Explode
Beceneveim, nickneveim: Timejja, Garas, LilGaras, Roserapper
Amit gyűlölök: könyörgöm, ha úgy írom a nevem, hogy TIMEJJA, NE HÍVJ TIMINEK, mert azt nagyon rühellem! Köszönöm :)
Amit imádok: Hello Kitty és a rózsaszín! Ettől viszont nem vagyok se elmeháborodott, és a szám is a helyén. Beszólsz, beszólok :D
Kedvenc kajám: sültkrumpli, gyros tál (jó sok hagymával a friss lehelet érdekében) A chips kajának számít?
Kedvenc piám: nem, nem alkoholizálok :D De most reklámok sorát gördítem rátok.
Szeretem a Coca Colát, régen a Vanilla fanja voltam, amit mostanság nem naon látok.
Nagy Hell fanatic vagyok, már ami az energiaitalt illeti. Persze, tudjuk: a Mennyországban jó a klíma, de a spanok a Pokolba...
Most pedig, nagy röhögés: szeretem a kakaót. És? Az rosszabb, ha valaki 17 évesen anyatejet szürcsölget, nem? xD
Amit szeretek az életben: élni
Amit utálok az életben: az embereket, akik nem hagynak élni

Heaven Ayutól-Olyan szép!

2008-12-27T07:43:00.000-08:00

Nah, újra itt vagyok :D
Végre itt a szünet, szóval mindenkinek Boldog Karit, sok ajit és BÚÉK!
Hát, nem tudom, mit írjak, mert 1 hozzászólás kevés, annyit nem kaptam. És így elég nehéz írni valamit is. Azért jól jönne egy kis bátorítás. Vagy linkcsere :D
Szóval nyugodtan lehet cserét kérni...
Plusz: feltettem az egyik kedvenc dalomat Ayumi Hamasakitól, amihez videót is vágtam. Szóval elég sok munka volt, kérlek, legalább 2 szót írjatok róla! Nekem már az is elég!
Most pedig rólam egy kicsit! Ha nem érdekel, akkor viszontlátásra!
Hobbijaim: honlapot szerkizek, blogot írok, és pc-zek.
Ha időm engedi, dalokat szerzek, angolul. Sajnos hangszeren nem játszok, így nem igazán hitelesek.
Most pedig íme a megígért Heaven!

szólj hozzá: Tőlem: Ayumi Hamasaki-Heaven

2008-12-20T08:33:00.000-08:00

Nah, jöttem már egy új felvétellel. Plusz: kicseréltem a régit egy youtube-osra.
Nelly Furtado: What I Wanted
Imádom ezt a számot. Remélem ti is. PLS: írj véleményt! Köszi! :)

Egy dal

2008-12-17T10:07:00.000-08:00

Na, szóval. Először az életben teszek fel valamit az oldalra. Szal ünnepeljünk :D
Remélem néhány emberke azért meghallgatja majd, mert nagyon örülnék neki. Kommentnek meg főleg. Szóval írjatok!
<

2008-10-13T06:22:00.000-07:00

Nah, szóval: a húgom mondta, hogy írjak valamit magamról, szóval írok xD
Amint az kiderült, 34-nek a fele vagyok, vagyis 17. Egy városban élek, amit én inkább falunak neveznék, de most nem témáznék ilyen izgalmas dolgokról.
Amit szeretek: RAP 4Ever! Ez viszont nem azt jelenti, hogy tudnék rappelni. Á, dehogy...
Kedvenc énekesnőim: meglehet nyugodtan kövezni, de egy kedvenc énekesem sincs, csak énekesnők: Nelly Furtado és Ayumi Hamasaki. Ha nem ismernétek őket, keressetek rájuk youtube-on vagy google-ön, megéri!

Ok. My sister said that write something about me, so I write xD
As I tell you, I'm half of 34, so 17. I live in a town, what I call instead village, but no more now, I don't wanna post about these interesting things...
What I Like: Rap 4Ever! But it doesn't means that I can rapping. Oh, no...
My Fave Singers: ok, i'm a girl, but i haven't a fave singer (boy) just girls...
And they are Nelly Furtado and Ayumi Hamasaki. If you don't know they, search on google!

Üdv...

2008-09-29T11:04:00.000-07:00

Hát, nem igazán tudom, mit mondjak...
Soha nem terveztem, hogy valaha blogolni fogok, de ez is eljött.
A nevem Timejja.
17 éves vagyok és rengeteg álmom van: gyerekorvostól kezdve újságíróig minden szerettem volna lenni eddigi életem során. Mondhatni sok mindent véghez is vittem: megírtam egy regényt, belekezdtem egy másikba (amit még nem fejeztem be :) ) és rengeteg versem született.
Azonban volt egy visszatérő álmom, ami gyerekkoromtól kezdve nyomott előre és préselt, hogy meg kell csinálnom...Nem másról van szó, mint arról, hogy énekesnő szerettem volna lenni. És még most is. Most persze bárki tök jogosan kérdezheti: ki nem akar a mai világban az lenni?
Igen, tudom az átlagot. Megasztárba sem jelentkeztem, minek, mikor az önbizalmam a föld porát döngeti. Viszont azt mondják, minden embernek kell hogy legyen célja, ami motiválja.
Nekem ez a cél.
Az oldalra videókat fogok feltenni, illetve egyéb dolgokat, hogy megismerjetek (és lehetőleg megszeressetek) igazából fogalmam sincs miért.
Azt sem tudom, miért kezdtem el ezt írni...
Hát, eléggé határozatlan vagyok...
Puszi: Timejja

And now in English :)
Welcome on my lil' blog. I don't know what I sould say...
I've never planned to edit a blog, but it's the time to do this...
My name is Timejja.
I'm 17 years old with many-many plans and dreams: I already wanted to be from doctor to journalist. But I have already do many things, for instance wrote a novel, began an other, and my hand bear a lot of poems too. But I always have a returning dream: to be a singer.
Ok, and now everybody can make the answer: who doesn't in this world?
Yeah, I know the average. A can't go to Megasztár, or other Talented Show, why? Because my self-confidence is under the ground-poorly and deeply.
But adults contiunously say that: every people must have an aim.
And it's my aim.
So, I will put up videos to this blog and I hope if you know me, then like me :D
But I don"t know why begin writing this blog yet :)
Time will decide it. One thing is sure: I'm very indecisive...